Jóval két esztendőt meghaladó lelkész nélküli időszakot követően 2020 júliusában, Szatmári Elemér személyében lelki vezetőre talált az albisi reformátusság. Reménységgel telve, felújított parókiával várta a gyülekezet Szatmári Elemér tiszteletest. A minden komforttal ellátott paplak 1942-1944 között épült Saja Sándor lelkipásztor idejében.

Az új lelkipásztor érkezését megelőzően két esztendeig nem volt saját igeszólójuk, egy fél éves időszakot leszámítva Orosz Márta bogyoszlói és Darabont Tibor ottományi lelkipásztor igyekezett terelgetni a magára maradt nyájat. A körülményeket tekintve az ember azt gondolná, hogy versengenek a lelkészek ezért az érmelléki egyházközségért. Színmagyar település, héttszáz lelkes gyülekezet, ebből 620 járulékfizető, a parókia is jó állapotban lévő. Harminc hektár földtulajdonnal, erdővel rendelkeznek. A helyi kultúrotthon és az iskolaépület is az egyház tulajdona, ami után bérleti díjat kapnak. Anyagilag is rendben van ott minden.

Keresztboltíves szentély

Különösen büszkék lehetnek a templomukra, a XIII. században épült istenháza műemlékké lett nyilvánítva. Érdekességgel is szolgál a lelkipászor: „Sajátosság a torony alatt található keresztboltíves szentély, illetve a nemrég felfedezett, toronyba vezető járat, amit szűk és sötét volta miatt (55 cm széles, 1,8 méter magas) gyilkos folyosónak neveztek el.” Bár maga a templom az 1200-as évek végén épült, a torony felső szintje 1766-ban nyerte el mai formáját. Az elmúlt évben tetőfödémet cseréltek, a tornyot állagmegőzés célzatával újrefestették. Szükség lenne viszont egy belső felújításra.

A tiszteletes édesapja is református lelkipásztor volt, hosszú ideig Köröstárkányban szolgált. Ő már ott született 1969-ben, a három fiúgyermeket nevelő család legkisebb tagjaként. Már zsenge gyermekkorában mondogatták a falubéliek, hogy ebből a gyermekből pap lesz, olyan jó volt a „beszélőkéje”. Való igaz, soha nem gondolkodott B verzióban. Negyedéves teológusként egy alkalommal Ippon szolgált legátusként. Megtetszett az ottaniaknak, és felajánlották neki, hogy tanulmányai befejeztével menjen hozzájuk papnak.

A nyugdíj előtt álló Koszorús Ferenc lelkipásztor még egy évet maradt Ippon, kivárta, míg ő elvégzi a teológiát. Közben a gyermekek cseperedtek, így az ő érdeküket szem előtt tartva város közeli gyülekezet után néztek. Így kerültek a Szatmár melletti Pusztadarócra, 2001-ben. Tizenöt év ottlét után a román-ukrán határ közelében fekvő Tamásváralján vállalt szolgálatot.

Érmelléki felmenők

Most pedig 130 kilométert „visszalépve” megérkezett Albisra. Kérdésemre, hogy miért ekkora térbeli váltás, a magyarázat kézenfekvőnek tűnik: a gyermekek Debrecenben szándékoztak továbbtanulni, Albis közelebb esik a civísvároshoz. A hat gyermekes családból négy Magyarországon tanul, illetve vállalt munkát. Minderre az ősök emléke is némileg ráerősített, felmenői az Érmellékről származnak.

Lelkészek körében terjed egy olyan vélekedés, hogy tízévente ajánlatos gyülekezetet váltani, mert ez felfrissíti a közösséget, ugyanakkor a szolgálónak is jót tesz. Szatmári Elemér ezzel csak részben ért egyet, mint mondja, több évtized után is lehet kihívásokat találni egyazon gyülekezeten belül is, ha erre megvan a szándék. Most erre törekszik.