A kicsi lépések is gyümölcsözőek
A nevem Turtureanu Róbert, az érkörtvélyesi római katolikus közösség lelkipásztora vagyok, 2020 augusztusában helyezett ide a szatmárnémeti püspök nagyméltóságú és főtisztelendő Schönberger Jenő atya. Érkörtvélyest oldallagosan látjuk el Kisdengelegről, de aktív lelkipásztori és közösségi élet van vasárnap és hétköznap is szentmisék vannak, hittanórák, különböző foglalkozások a gyerekekkel.
Elődöm, főtisztelendő Tatár Zoltán plébános az akkori egyháztanáccsal belekezdett egy közösségi ház építkezésébe, amit igyekszünk befejezni és ebben meg a templom környezetének szépítésében is nagy segítségünkre volt és van a jelenlegi polgármester úr, Nagy István.
A templomunk Jézus Szíve tiszteletére van felszentelve és azt elmondhatom, hogy a község központjában helyezkedik el, ahol található, az szinte a falu központja és itt, a község szívében a jelenlegi vezetőségnek köszönhetően egy csodálatosan szép park létesült, szökőkúttal a szomszédságában, valamint a templom körüli téren, ami egy elhagyatott terület volt. Az elmúlt egy évben egy szökőkút, s egy kis park létesült, amely úgy a templom környezetét szépíti, mint magát a község központját is. Közkedvelt hely lett ez a park, hiszen látom, hogy a környezetében lakó idős hölgyek délutánonként oda ülnek ki, ez egy kis társalgási tér is egyben. Eddig ez kihasználatlan terület volt, amikor a csorda bevonult, akkor itt legelésztek, amíg az egyház területe sem volt bekerítve, akkor még a templom udvarába is betévedtek.
Az elmúlt négy év során, amióta az itteni római katolikus közösségnek a lelkipásztora vagyok, hetente több alkalommal, amikor kijárok, azt veszem észre, hogy a község egyre csak szépül. Persze mindig lesznek hiányosságok vagy mindig lesz olyan terület, amit szépíteni kell, vagy amin dolgozni kell. Ezek a kihívások, amik a mindennapi életnek is megadják a lüktetését, hogy tenni kell valamit a közösségért. Úgy érzem, hogy úgy a mostani vezetőség a polgármesterrel az élen, mint mi is, egyházi képviselők, igyekszünk a külső teret rendezni vagy a falu és a templom szépítésén, építésén dolgozni apró lépésekkel. Hiszen mindig vannak anyagi kihívások, melyek nem engedik meg, hogy egyből megcsináljuk. Az ember olyan, hogy add meg Uram Istenem, most szeretnénk mindent rendbe tenni, de ez nem lehetséges, hanem szép lassan, lépésről lépésre, fokozatosan. Örülök, hogy ezt a polgármester úr is így látja, hogy lépésről-lépésre, hisz a kicsi lépések is meghozzák a maguk gyümölcseit. Remélem, hogy az elkövetkezendő időszakban, a következő négy évben is ilyen gyümölcsözően fogunk tudni együtt dolgozni.
