
„A háznak, hogy jól megálljon, nem a tetejét építik előbb, hanem az alapot – mondta Nagyapa – mert mindennek talapzat kell előbb, fundamentum, és csak később tűzhetik ki a bokrétát a tetőre a befejezéshez.” Sokszor eszembe jut ez a mondása, amikor látom, hogy a régi életre épül az új, hogy a modernizációba beépül a hagyomány.
A Sebes-Körös mentén Alsólugas község a magyarok jelentős bázisa, annak ellenére, hogy a magyar közösség aránya nem éri el a községben a 20 százalékot sem: több mandátum óta már, magyar vezetőt választanak maguknak. Az első mindig lehet véletlen, de a másodiktól már sosem az…
A község névadó faluja konkrét példája annak, hogy mit jelentett a török hódoltság: szinte teljesen kihalt itt a magyar közösség, ma alig vannak néhányan. De szerencsére ott van mellette a zömmel magyarok lakta Örvénd, illetve községi szinten együtt élnek a magyarok a szlovákokkal, a románokkal és a romákkal. Ez az a település, amelynek még Mátyás király adományozott vásártartási jogot 500 éve, és az RMDSZ-es polgármester ezt a hagyományt újjá is élesztette pár évvel ezelőtt.
De aki nem ünnepnapon jön, csak úgy arra jár, megnézheti a községben a folyamatos fejlesztéseket, amelynek én az alapját is látom: a késő Árpád-korban létrejött, ma református templom bizonyítja, hogy errefelé már akkoriban is értettek az építkezéshez, nem csoda hát, ha a polgármesteri hivatalnak ma saját építési cége van. S építettek már itt infrastruktúrát: víz- és csatornahálózatot, iskolát és óvodát, felújították a kultúrotthont is. És közben „épült” ki egy olyan hálózat, amelyről máshol is példát vehetnének: meleg ételt, ebédet szállítanak házhoz időseknek minden nap, és már majdnem százan igénylik ezt a szolgáltatást.
S hogy legyen minderre „bokréta” is: készülőben az elhagyott legelők helyén az új telepítésű, szelídgesztenye-fákat is nevelő erdő. Meglátják: a fának is gyökere lesz előbb, csak azután koronája!
Cseke Attila