Az egyház ma is komoly összetartó erő

Interjú Kovács Gyula református lelkipásztorral

Margittán született, tanulmányait is ott folytatta érettségiig, melyet követően 1992-ben kezdte el a kolozsvári Protestáns Teológiai Egyetemet. 2009 decemberétől szülővárosa református közösségét szolgálja.

Milyen érzés a saját városában lelkipásztornak lenni? Tud „próféta lenni a saját hazájában”?

Úgy a segédlelkészi szolgálatom idejére, mint a mostani parókus lelkészi szolgálat idejére elmondhatom, ismerős arcok és ismerős helyzetek közepette, semmilyen hátrányt nem szenvedtem szolgálatom teljesítése alatt. Sőt, míg egy más településről érkező lelkésznek évek kellenek ahhoz, hogy lássa, érezze közössége örömét, gondját-baját, én magam előtt láttam és látom a különféle helyzeteket, családokat, hiszen ismerem őket, köztük nőttem fel.

Ön nagyon fontosnak tartja a közösségépítést. Margittán vannak ilyen irányú sikertörténetek?

A közösségépítés nehéz szolgálat, de elmulaszthatatlan. Sok örömmel, de néha csalódással, szomorúsággal is járhat. Azonban kitartó és áldozatos munkával elérhető a várt eredmény és létrejön a tartós közösség. Ezt mindig Krisztus lelke és igéje építi, ebben a munkában lehetünk munkatársai. A világ fenyegető ünneptelenségében nélkülözhetetlen az egyház és az egyházközség ünnepi, közösségi élete, mely komoly összetartó erőt jelent. Ezt élik meg és gazdagítják a különböző csoportok, mint egy-egy pici csillag világítanak, együttesen pedig biztosítják a fényt, az éjszaka vándorának: gyermekfoglalkozás, vallásóra, konfirmációs csoportok, ifjúsági csoport, nőszövetség, énekkar. Egyházunkat is egy közösség, a presbitérium vezeti, mely a hivatalos teendőkön túl, egymásközti, valamint a hívekkel és lelkipásztorral őszinte emberi kapcsolatra törekszik.  

Kérem, ossza meg velünk a református egyház fontosabb eredményeit, kiemelve az utóbbi évekét.

Az igehirdetés és a lelki gondozás mellett oda kell figyelni a földi építkezésre is. Fontos és közösségépítő tényező a templom rendje, és a közösség otthonának rendbetétele. Az egyházközség vezetőségével egyetemben igyekszünk a reánk maradt hagyatékot ápolni, becsülettel megőrizni, sőt gyarapítani. Előrebocsátom, minden megvalósításunkért Istené a dicsőség. A teljesség igénye nélkül felsorolnék néhányat: felújíttattuk a parókia épületét, valamint a tetőszerkezetet és a fűtésrendszert, kialakíttattunk a tetőtérben egy konferenciatermet, az alagsorban pedig gyermek és ifjúsági találkozóhelyet, telekkönyveztettük a földterületeinket, lefestettük a templomtornyot és a tetőt, megjavíttattuk a toronyórát, újracsatornáztattuk a parókiát és rendbetettük az udvarát, vásároltunk 17,5 ha földterületet, továbbá két központi tömbház lakást és rendbetettük, Aquapol technológiát szereltettünk be a templomba a salétromosodás ellen, a templom padozatait megjavíttattuk és újrafényeztettük, rendbe tetettük a régi parókiát, a temetősétányokat leaszfaltoztattuk és temetői szeméttárolót építtettünk, továbbá betonkerítést építtettünk a temető és a parókia kertjében.

Gyakoriak a rendezvények a református templomban, illetve a parókián. Kérem, beszéljen ezekről is.

Minden esztendőt az imahéttel kezdünk, mely alkalmakkor vendég lelkipásztorok hirdetik Isten Igéjét. Évi rendszerességgel megünnepeljük március 15-ét, júliusban vakációs bibliahetet tartunk, augusztusban játszóházat, megemlékezünk október 6-án az Aradi Vértanúkról, októberben megszervezzük az idősek napját, mely alkalommal köszöntjük a szépkort megért testvéreinket, novemberben elhunyt szeretteinkre emlékezünk. Volt egy sikeres Tamás Gábor dalos estünk. Egy teológiai csoportot is fogadtunk dr. Visky Sándor Béla teológiai tanár vezetésével. Ezeken túl minden egyházi ünnepet megtartunk. A magyar iskola diákjai nálunk tartják ballagási ünnepségüket, a Horváth János Társaság pedig minden második évben az Istenes versek szavalóverseny döntőjét.

Képünkön a vakációs bibliahét résztvevői, közös játékon a református templomban

Biharorszag teszt

FREE
VIEW