Hogy maradjon hírmondónk!

Gondolatok az érsemjéni helyi újság, az Érsemjéni Hírmondó két évtizedéről.

A történelem mércéjével mérve két évtized talán mindössze egyetlen kattanás az univerzum órájának képzeletbeli szerkezetében, egyetlen legördülő porszem az emberiség óriási homokórájában. De az egyén szemszögéből vizsgálva már egy emberöltőnek a negyede, az anyaországtól elszakadt magyarság kisebbségi sorsában szintén mintegy egy ötödnyi idő.

Az Érsemjénben ezelőtt húsz évvel életre hívott helyi kiadvány, az Érsemjéni Hírmondó is éppen két évtizede látja el feladatát, azaz oszt meg híreket a semjéniekkel.

Mint az elmúlt évtizedekben szinte minden, mint például a néptáncssoport életre hívása, az emlékház megalapítása, a szoborpark kialakítása, a bérletes színházi előadások megszervezése és még sorolhatnánk, egy helyi újság megjelentetésének gondolata is talán szokatlannak, sőt, meglehet, kifejezetten merész ötletnek tűnhetett egy alig néhány ezres közösség életében. De ha figyelembe vesszük az ezredforduló első éveinek kommunikációs lehetőségeit, már sokkal érthetőbbé válik a boldog emlékű Balázsi József polgármester úr törekvése, hogy a falu, a község lakosságát tájékoztassa mindarról, ami a falu életében meghatározó, hogy legyen egy olyan, ingyenesen elérhető kiadvány, amelyik amellett, hogy tájékoztat, tanít és szórakoztat is egyidőben.
A Bayer György által tördelt újság szerkesztői az azóta sajnos már közülünk eltávozott Varga József és felesége, Varga Piroska és Taar Erzsébet pedagógusok voltak. A faluban történtekről való tájékoztatáson kívül az újság számos rovattal állt az olvasó rendelkezésére mint a kulturális élet, oktatás, egyházi élet, magyarságtörténet, helytörténet, egészség, háztartási- és mezőgazdasági tippek vagy a humor.

Természetesen, az idő múlásával bizonyos rovatok eltűntek, de jelentek meg újak is. Több esetben változott a kiadvány külalakja és mára már elérhető a világhálón is. És bár tájékoztató funkcióját lassan átvehetné a online szociális média, az a határozott véleményem, hogy a létjogosultságát ennek ellenére sem vesztette el! Azon felül, hogy szerencsére velünk együtt él egy olyan korosztály, amelyiknek számára a világháló nem egy alternatíva az információk elérésére a kinyomtatott újságnak megítélésem szerint egy őrző, konzerváló tulajdonsága, ugyanakkor szerepe is van. Az információ széles körű és azonnali közzététele a szociális médián keresztül valóban óriási lehetőségeket ad a 21. század emberének, közösségeinek kezébe, de véleményem szerint az információáradat mára olyan mértékeket ért el, amelynek betudhatóan egy-egy csoda ma már nem három napig, hanem mindössze három percig tart. Fontosnak tartom, hogy a szociális média praktikusságát továbbra is kiegészítsük a nyomtatott sajtótermékek, kiadványok időtállóságával. Ugyanis az én meglátásom szerint Érsemjénben évtizedekkel ezelőtt is és ma is olyan dolgok történtek és történnek, amelyekre méltán lesz kíváncsi az utókor holnap, jövőre vagy akár ötven éve múlva is. Mint ahogy mi magunk is kíváncsiak voltunk arra, milyen lehetett Kazinczy Ferenc semjéni mellszobrának 1907-es avatóünnepsége, vagy például miként volt megszervezve a helyi felekezeti oktatás.

Fontosnak tartom a Semjéni Hírmondóhoz hasonló helyi lapok kiadását, hogy a saját nyelvünkön, a saját szemszögünkből mondhassuk el és véssük a múló idő kőlapjaira, hogy egy kis közösség is képes maradandó és megőrzésre méltó értéket teremteni! Semjén esetében mindez különösen érvényes! Nem szeretném összemérni a Partium más magyar falvaival, hiszen meggyőződésem, hogy minden közösség egyaránt törekszik az értékek megőrzésére és új értékek teremtésére, de itt, Kazinczy, Fráter és Csiha szülőfalujában folyamatosan történik valami, ami figyelemre méltó és amire biztosan kíváncsiak lesznek az utánunk jövők is.

Amikor elköltöztem Érsemjénből, Balázsi polgármester úr megkérdezte, tudom-e továbbra is vállalni a helyi újság számítógépes tördelését, esetenként szerkesztését is. Bár szójátéknak szántam, mégis komolyan gondoltam: igen Jóska, mert ha mi nem csináljuk, Hírmondónk sem marad.

Kívánom, hogy ez a kis községi újság még sokáig működhessen és adhassa hírül: az érmelléki Ésemjénben a magyarok nem csak élnek, de alkotnak, teremtenek annak az örökségnek a kelengyés ládájából, amire olyan büszkék és amire annyira vigyáznak!

Csorba Sándor