1784. június 14-e fordulópont Biharfélegyháza életében. Hajdú kisváros lévén, ott volt az esperesi központ, csakhogy a település egy tragikus tűzvész alkalmából megsemmisült. Teljesen leégett a templom és a parókia, az okiratok és a teljes egyházmegyei levéltár, ezért kevés információ maradt fenn a tűzvész előtti időszakról, – magyarázta érdeklődésünkre válaszolva Szabó Zsolt református lelkipásztor, aki több mint 25 éve szolgál Félegyházán. Mint mondta, annyi bizonyos, hogy a jelenlegi templom helyén egy kisebb gótikus, római katolikus templom állt.
Intő jel és reménység
A 16. századra tehető a környező gyülekezetekben a reformáció meghonosodása. 1800-ra építették meg az ősök a templomtornyot önálló épületként, mintegy jeloszlopként, hogy tisztelegjenek Isten dicsősége előtt, ugyanis a tűzvészben senki nem halt meg. „Az anyagi veszteség ugyan 90 százalék feletti volt, viszont egyetlenegy emberi áldozat sem volt. Az elődeink egyrészt intő jelnek vették ezt a tragédiát, másfelől azonban, mivel senki se halt meg, a jövőbe tekintő reménységként könyvelték el, hogy itt kell maradni, és újjá kell építeni a települést. Ezért húzták fel a tornyot önerőből 1800-ra”, – fogalmazott a tiszteletes.
A templomhajót majd csak 1827-ben kezdték el építeni, tehát huszonhét éven keresztül nem történt semmi, ez idő tájt nagy valószínűséggel az egyik utcában levő, némileg átépített és éppen maradt magánházban tarthatták az istentiszteleteket. Eltelt így 27 év míg elkezdték hozzáépíteni a templomhajót a toronyhoz. Tíz évig tartottak a munkálatok, míg a jelenlegi templom elkészült 1837-re, későbarokk, klasszicista stílusban, és azóta szinte változatlan. (Érdekes párhuzam adódik: az 1990-es évek végén egy karácsonyi napon pusztított tűz a szomszédos biharvajdai templomban, s ott a helyreállítási munkálatok elkezdésekor bukkantak elő a templom évszázadokkal korábbi részei, érdekes és értékes falmaradványai. Amúgy a környék számos református templomáról tudni, hogy századokkal a reformáció előtt emelték, s ennek nyomait szakszerűen láthatóvá is tették, lásd Hodost vagy Sítert.)
A tűzvész és az áldozatok mementója
A kezdetekben meghaladta az 1200 főt a kálvinisták száma, és az 1992-es népszámláláskor is még 900-nál többen voltak. A legutóbbi számbavétel szerint azonban csupán 730 református él Biharfélegyházán. Ünnepnapokon nyilván jobban megtelik a templom, egy rendes vasárnapi alkalmon a gyülekezeti tagok 7-8 százaléka jár templomba, körülbelül 25-45 személy van jelen. Az átlagéletkor körülbelül 55 év. 2024 az első esztendő, amikor sajnos nem lesz konfirmálás, de jövőre megint fognak, hatan. Az esketések száma nagyon szerény, maximum négy egy évben, a keresztelőké 12-14, míg a temetések száma ennél sajnos több, egyik évben még a harmincat is meghaladta, tudtuk meg.
A tűzvészre egy emlékmű hívja fel a figyelmet, melyet a templom hátsó részén állítottak fel. A torony előtt pedig, a templomkertben a két világégés áldozatainak, illetve a második világháború keretében 1944. október 9-én Nádudvar mellett kozák partizánok által lemészárolt tizenhárom leventének állítottak emléket, valamint a kommunizmus áldozatai is fel vannak még tüntetve ott, összesen 97 hősi halott. Mindkét emlékmű Deák Árpád képzőművész alkotása, és ezeket partnerségben az önkormányzattal és más állami intézményekkel, a nőszövetséggel és az ifjúsági szervezettel az évfordulókon mindig megkoszorúzzák.
Megtudtuk azt is, hogy 2007-ben és 2008-ban szinte teljesen felújították a templomot. Kívül 2007-ben, belül pedig egy évre rá, amikor teljesen vakolatcsere, villamoshálózat és tetőkorszerűsítés, területrendezés történt. Idén vagy jövőre kívül újra kellene meszelni, ahogy lehetőség adódik rá, hogy ismét szép legyen a templom, említette tervként Szabó Zsolt.
