Kunyhóba vagy vadonba?

A múlt héten ismét megkérdezte egyik magyar kollégám a parlamentben, hogy hová volna érdemes kirándulni Bihar megyében. Ilyenkor nem azért vagyok zavarban, mert nincs hová menni, hanem sokkal inkább azért, mert túl sok szép és érdekes helyet mondanék egyszerre: várrom, kúria, tó- vagy folyópart, épített örökség és erdő, múzeum és zsellérház… ezért megkérdeztem, hova vágyik inkább: kunyhóba vagy vadonba?

Kerekre nyílt szemekkel nézett rám, erre idéztem neki Arany János teljes Szülőhelyem című versét: „Szülőhelyem, Szalonta, / Nem szült engem szalonba; / Azért vágyom naponta / Kunyhóba és vadonba.” Nagyot nyelt, s azt mondta, ő ezt a verset még sosem hallotta. Elmeséltem neki, mi jut még nekem eszembe Nagyszalontáról. Le is írom ide.

Talán nincs is a Kárpát-medencében másik magyar közösség, amely büszkébben vállalja, hogy újjáélesztése a hajdúk Bocskai általi betelepítésének köszönhető. Hajdúváros ez ízig-vérig, és azok között egyedi is ugyanakkor. Talán azért tud ilyen lenni, mert oly sok híres szülöttének genetikai anyaga keveredik ilyen szerencsésen. Nekem ide elmenni egy rendezvényre, mindig olyan egyedi, külön ünnep! Persze az is fontos, hogy a megye második legnagyobb és gazdaságilag legfontosabb települése. Ugyanakkor egyedi a Kollégium épülete, de még a polgármesteri hivatal is eltér a szokványostól. Nekem nem csak a Kossuth-szobor, hanem Vasmariska szobra is éppoly kedves, mintha szülővárosomban állna – ez utóbbi talán pontosan azért, mert ismerem a becenevét is, nem csak a hivatalos elnevezését, és ez mindig otthonos érzés.

A kolléga megállított a felsorolásban, és megkérdezte: miért nem a nagy költő szülőházát ajánlom, hogy megnézze, és elcsodálkozott, amikor azt mondtam, hogy ha Aranyra gondol, akkor azért, mert az nincsen meg (pedig ő olvasta, hogy látogatható). Elmagyaráztam, hogy hol keresse a régi kunyhóra talán hasonlító emlékházat, és mit talál benne, továbbá elmondtam még azt is, hogy ha már arra jár, nézze meg az egész szoborparkot Nagyszalonta nagyjairól. S akkor nekem szegezte a kérdést: jó, jó de a vadon hol van? „Na, ha inkább oda vágysz, ahogy a versben költő, akkor a környéken azt is biztosan megtalálod majd!” – feleltem neki. Ő meg megígérte, hogy megkeresi!

Cseke Attila