
Azért indul az RMDSZ a választásokon, hogy a magyar közösség döntési pozícióba jusson, és hogy a józan ész is visszakerüljön a kormányba.
– Több eredményt ért el az oktatási rendszer jobbá tételében, de még mindig azt mondja, nagyon sok a tennivaló. Miért megy ez ilyen nehezen?
– Legalább három ok miatt. Egyrészt az oktatás-nevelés az, ami nagyon sok embert érint. A szülő, a nagymama és maga a diák is szó szerint érintett. El kell dönteni azt is, hogy kinek a szempontjaira fókuszáljunk. Mi azt gondoljuk, a diák a legfontosabb, hisz azért mégis az ő jövőjéről van szó. Amúgy az oktatási rendszer az, amely a legjobban átszövi a társadalmat, hisz olyan településen is van, ahol esetleg önálló önkormányzat nincs is. Ráadásul minden miniszter, legutóbb az államelnök is nagyot akart domborítani, és folyton változtatnak. Stabil irány kell, mert másképp sok bába közt elvész a gyermek.
– Mire utal pontosan? Mondjon egy példát!
– Egy adatból meg fogja érteni: Romániában a legnagyobb az iskolaelhagyás mértéke, az EU-s országok közül. Minden 6. gyerek kimarad az oktatásból. „Eltűnt” az iskolából 70 ezer gyerek. 12 évvel ezelőtt 190 ezren kezdték el az első osztályt. Idén csak 120 ezren jutottak el az érettségiig. Ön szerint milyen egy ilyen rendszer? A gyermekek egy részéről azt sem tudjuk, hogy hol van. Az első lépés, hogy a gyermek járjon iskolába. És ha már ott van, akkor nyilván tudunk kezdeni vele valamit, de 70 ezer gyermek nincs ott!
– Hol vannak ezek a gyermekek, mit lehet velük kezdeni?
– Vannak, akik külföldre mentek a szüleikkel, vannak, akik nagyon korán, már az elemi tagozat végén otthagyták az iskolát, és vannak, akiket a középiskolába való átmenetkor vesztett el a rendszer. Noha van kötelező oktatás a törvényben, a valóságban szinte senki nem bünteti a szülőt, ha nem küldi a gyermeket iskolába. Nyilván, kell segíteni, a jó megoldásainkat, hogy legyen felzárkóztatás, pályaorientáció.
– Volt más jó javaslatuk is?
– Igen. Meg kell oldani a gyerekek iskolai étkeztetését és a délutáni oktatását. Nem a szabadidőt kell elvenni a gyerektől. A gyerek, amikor hazamegy az iskolából, akkor sportoljon, játsszon, legyen a barátaival, legyen a családjával és ne az iskolai munkát folytassa otthon is. Sajnos, mióta nem vagyunk kormányon, a törvény által megszabott, közétkeztetésben részvevő diáklétszámnak csak a felét finanszírozzák meg. De ezen túl is van egy sor probléma.
– Mi lenne a következő?
– Az állam ma az utolsó vesszőig megszabja, hogy mit kötelező tanítani, és mi nem fér bele a tantervbe. Miközben mindent (is) meg akar tanítani a gyerekeknek, a személyiség fejlesztésére, a tehetség gondozására, a kreativitás támogatására már sem türelem, sem idő, sem pénz nem marad. Túlterheltek a diákok.
– Ezt miből látja, hogy túlterheltek?
– Például a saját gyermekeimen. Reggel elmennek fél 8-ra, fél 4-kor jön ki a suliból, utána különórák, tanulás, és ha van ideje, közösségi munka. Szinte többet dolgoznak, mint egy felnőtt. Ha nem változtatunk, újabb lelkeket, egy újabb nemzedéket fogunk elveszíteni. Heti 36-40 tanóra helyett maximum 30-at akarunk. De nem elég az órák számát csökkenteni, a tananyagot is egyszerűsíteni kell!
– De nem minden diák tanul ilyen sokat… Nem kellene differenciálni?
– De igen, igaza van. Az elmúlt évtizedek megmutatták, hogy nem lehet minden diáktól ugyanazt elvárni. Ezért mi azt tartjuk jó megoldásnak, hogy bevezessük a kétszintű, differenciált érettségit. Ha valaki egyetemre akar menni, akkor támogassuk ebben. Ha viszont szakmát tanul, akkor ezt a támogatást adjuk meg neki. A szakoktatás becsületét is vissza kell ismét állítani!
– Igen, de nem azért kényszerül sok gyerek szakoktatásba, mert nem sikerül a román képességvizsga, aztán majd az érettségi?
– A szakoktatásba nem csak az úgynevezett rossz tanulók kell menjenek, sőt! De a román nyelv oktatásával valóban gond van. Be kell látnunk: a román nyelv speciális oktatása mostanáig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nagy volt az elvárásunk, de a rendszer folyamatosan elmagyarázta, mit miért nem lehet megcsinálni. Legyünk bátrak, végezzük el a korrekciókat, együtt a pedagógusokkal. Írjunk új tankönyveket, ha a mostaniak nem jók., változtassunk módszertant, készítsünk digitális tartalmakat, szervezzünk román nyelvtáborokat. Egyetlen cél kell vezéreljen: a magyar diákok tanuljanak meg tisztességesen románul.
– A diák mellett ott a pedagógus is. Rájuk kell fókuszálni, nem?
– De igen! Sőt ha nincs jó pedagógus, nem lesz jó oktatás. Le kell szokni azonban arról is, hogy lassan a szülő oktatja ki a pedagógust a saját szakmájáról. Bízzunk a pedagógusokban, becsüljük és támogassuk a munkájukat. Legyen lehetőségük tanítani és tanulni, ne kelljen papírmunkával tölteniük az idejüket. Győzzön ott is a józan ész, ahol valóban az észnek kellene győzedelmeskednie. Azért, hogy a jövő Romániája ne a robotok és a funkcionális analfabéták országa legyen!
A Józan ész programja öt pontban
Azért indulunk a választásokon, hogy a magyar közösség döntési pozícióba jusson, és hogy a józan ész is visszakerüljön a kormányba. Öt pontban foglaltuk össze, miért fogunk a következő négy évben dolgozni:
1. Esélyt és támogatást a fiatal családoknak! Több bölcsődét a gyerekeknek, rugalmas munkavégzést a fiatal anyáknak, lakástámogatást a családoknak.
2. Mindent a diákokért! Kevesebb tanórát és több tehetséggondozást. Erősebb szakoktatást, méltányos érettségit, jobb románnyelv-tanítást.
3. A betegek érdeke az első! Elektronikus várólistákat a kórházi sorok ellen. Háziorvost minden településen. Bizalmat és támogatást a pályakezdő orvosoknak, nem rezivizsgát.
4. Megbecsülést az adófizetőknek, erőt a vállalkozóknak! Legyen rend: az ügyeseket segítsék, az ügyeskedőket büntessék. A polgár nem postás. Kevesebb adót a munkára. Több hitelt és pályázati támogatást a vállalkozásoknak. Kevesebb multit, több helyit.
5. Többet a polgárnak, kevesebbet államnak, tiszteletet a magyaroknak! Szolgáljon, ne szekáljon az állam. Kevesebb papírtologató bürokratát, ingyenes papírokat. Több helyi és kevesebb bukaresti döntést. Regionális kétnyelvűséget, nem packázást. Visszaszolgáltatást, nem visszaállamosítást.