A templomokat általában valamilyen magaslatra, településközpontba szokás építeni, persze voltak olyan időszakok a történelem során, amikor a protestánsokat a falu szélére száműzték. Aki Monospetriben járva a reformátusok imahelyét keresve az ég felé tekint azzal a reménységgel, hogy felsejlik a csillaggal ékesített toronytető, csalódnia kell. A település központjától még messze esik az istenháza, jobbra és balra is kanyarodni kell, míg rátalálunk, a lakóházak közzé beszuszakolt gyülekezeti helyre. Aki arra gondol, hogy ez egyfajta katolikus uralkodói bosszú eredménye az nagyon téved, mert egykoron épp ez a hely volt a monospetri faluközpont. Mária Terézia idején jelentős számú sváb lakosság érkezett a faluba, onnantól terjeszkedett területileg, és alakult ki a jelenlegi központi rész.
Nők és férfiak hasonló arányban
A ma már nyugalmazott, sokak által tisztelt Mátyás Árpád lelkipásztor jó példával járt el gyermekei előtt, hisz lánya és fia is a lelki szolgálatra szegődött el. Ifj. Mátyás Árpáddal a templom szűkös, de annál meghittebb és gondosan ápolt templomkertjében lévő padon beszélgetünk. Ezt minősítettük a legjobb helynek a társalgásra, az elmúlt napok majdnem mínuszokba hajló időjárása után jól esik a kellemesen enyhe tavaszi napsütés.
A tiszteletes számára édesapja etalon volt pályaválasztását illetően, emellett a felekezeti tanintézetben eltöltött középiskolai évek ráhatásai, valamint életútján tapasztalt isteni terelgetés nem hagyott benne kétséget afelől, hogy jó döntést hozott. 1999-ben fejezte be teológiai tanulmányait, némi kitérőt követően, 2002-ben került jelenlegi szolgálati helyére. Az érmelléki településeket tekintve Monospetri és Szentjobb az a két falu, ahol számbeli kisebbségben vannak a reformátusok a római katolikusokkal szemben. Ennek, vagy másnak tudható be – a lelkipásztor sem tudja – de náluk a szokványos női és férfi templomlátogatók száma szinte fele-fele arányt mutat. Ezzel szemben a legtöbb egyházközségben háromszor-négyszer annyi nő jár el az alkalmakra, mint férfi.
Vakolásra, festésre készülnek
A lelkipásztorra 22 évvel ezelőtt 260 lélek istápolása hárult, jelenleg 160 reformátust tartanak nyilván. A számbeli megfogyatkozás ellenére a hívek ragaszkodnak egyházukhoz, szépítik, csinosítják templomukat. A jelenlegi templom helyén „sokan megfordultak” már, egykor kolostor állt ott, sőt még mecset is – sorolja ifj. Mátyás Árpád. 1905-ben a szomszédos portán tűz ütött ki, a lángok átterjedtek, a templom leégett. Alig telt el két év és a mostani templomot sikerült felépíteniük. Átfogó felújításra 1978-ban került sor, a bejárat fölötti homlokzat őrzi az esemény dátumát. Évtizedek múltán, hat éve a tetőzet újracserepezésére került sor, a faszerkezetet is kijavították. A világjárvány megtorpanásra kényszerített mindenkit, hogy aztán újabb lendülettel tegyék a tennivalót. A még 2015-ben kialakított befújásos fűtéstechnikát padlófűtésre cserélték az elmúlt évben. Ugyancsak akkortájt sikerült a vakolt mennyezetet kazettás-imitációjúra cseréljék. Mindehhez az önkormányzat hathatós támogatása kellett. A külső és a belső vakolatot jókora magasságig lehántották, a falak mentén az esővíz elvezetése is megoldott.
Az újbóli vakolás és festés költséges lesz, még nincs meg rá a teljes pénzösszeg, de ígéretet kaptak a polgármestertől további támogatásra – bizakodik a lelkipásztor. További pénzforrást jelent a közösség tíz hektáros földbirtoka, ami után bérleményt kapnak.
Bár nincs minden évben, de a tiszteletes örömmel mondja, hogy az idén is lesz konfirmálás gyülekezetükben. Az már kevésbé ad okot örömre, hogy az elmúlt évben egy keresztelőre három temetés jutott. Lényegesen lecsökkenti kiadásaikat, hogy még 2016-ban sikerült a harangot villamosítaniuk, így a harangozást maguk oldják meg. Hosszú évtizedek óta semmilyen zeneszerszám nincs a templomban, így a kántori fizetést sem kell előteremteniük. A monospetri reformátusok szívből énekelnek, lelki kísérettel.
