Közigazgatási és fejlesztési miniszterként nemcsak a magyarok, hanem a románok elismerését is kivívta Cseke Attila. Most a parlamentben néhány napja beterjesztett közigazgatási átszervezésről is kérdeztük. 

– Hevesen kritizálta az új tervezetet. Mi a baj ezzel?

– Nagyon sok baj van vele. Egyrészt az, hogy szakmaiatlan, egy adat alapján, a lakosságszám alapján akar meghatározni államigazgatási feladatokat. Egyszerűen nem működik. A másik probléma, hogy a kicsiken akarja megspórolni a nagyok költekezését. A központi rendszerekben folyik el a pénz, de a kis önkormányzatoknál húznák meg a nadrágszíjat. Tudni kell, hogy az állami alkalmazottak kétharmada dolgozik a minisztériumoknál, és csak egyharmad az önkormányzatoknál. A kétharmad túlburjánzását az egyharmad böjtöltetésével akarják megoldani. Tiszta agyrém! 

– De az RMDSZ is beszél kiigazításokról, átalakításokról… 

– Így van. De mint mindenhez, ehhez is, az RMDSZ nagy komolysággal, szakmai anyagok elkészítésével nyúlna hozzá. Én évek óta gyűjtöm a példákat, készülök egy ilyen vitára, de azt látom, a román politikai oldalon semmi más nem történik, csak populista szövegekkel borzolják az emberek idegeit. Nézze, mi például nagyon világosan megfogalmaztuk, hogy olyan intézményeket, amelyek az államigazgatásban feladatokat dupláznak, megszüntetnénk. Ott van például a közpénzügyi hivatal regionális szintje. Nincs miért ez a szint egyszerűen működjön. Egy plusz belső bürokráciát, döntéshozatali elodázást vezetett be. Ha rajtunk múlna, azonnal megszűnne. 

– Van más olyan intézmény is, amit megszüntetnének? 

– Igen, például az Államkincstár, a trezor. Ma minden önkormányzat kötelezően ott kell tartania a pénzét, a cégeknek, amelyeknek az állammal van szerződésük, kötelezően ott kell számlát nyitniuk. Miért kell ezt tegyék, miért jó ez az államnak? HIszen plusz bürokráciát vezet be. Egy sok olyan ország van, ahol ez az intézmény nem létezik. Ott kell tartsd a pénzed, de kamatot nem fizet rá. De ha a Kincstártól vesz fel az önkormányzat kölcsönt, akkor neki kell kamatot fizetnie. Nem kettős mérce ez? Ugye, igen? Amúgy ez még a régi, kommunista rendszer maradványa. 

–  Azért máshol is vannak még problémák…

– Így van. Például a prefektúra intézménye is csak egy plusz láncszem a rendszerben. Ráadásul ha olyan a prefektus, rosszindulatú, ellenséges hozzáállásával megtámadhatja az önkormányzatok döntéseit és ezzel a bírásági eljárással felfüggeszti a határozatokat, és olyan károkat okozhat, amit később nem lehet rajta behajtani. Például Bihar megyében is volt olyan helyzet, hogy egy magyar önkormányzatot többet ellenőriztek egy év alatt, mint az összes többit együttvéve. Mindezt azért, mert a kormánybiztos pártjának akkor ez volt az érdeke. De Székelyföldön is igaz ez. Nézze, mi a helyzet a kétnyelvű feliratokkal, a székely zászlókkal milyen hacacárét csinált ott egy rosszindulatú prefektus. Szívesen átszabnám ezt a rendszert is. 

– Térjünk vissza a közigazgatási reformhoz. Miért tartja ezt a szakmaiatlanságon túl a magyar közösségre nézve veszélyesnek? 

– Egyszerű a válasz: mert ha az a tervezet, ami a parlamentben most van, így ebben a formában elfogadásra kerül, akkor Romániának a települési önkormányzati szinteken és megyei szinteken is mindenütt olyan közigazgatási egységek jönnek létre, ahol a magyarság közösség aránya csökken, és ezért az érdekérvényesítési képessége is kisebb lesz. Egy sor helyen nem lesz majd lehetőség az otthonérzetünket segítő magyar feliratokat, magyar ügyintézést megtartani. Ezentúl nyilván közigazgatásokban a magyar tanácsosok, képviselők aránya kisebb lesz, és így sokkal nehezebben védhetjük meg iskoéinkta, kulturális intézményeinket, juttathatjuk forráshoz a magyar egyházainkat. Nem véltetlen, hogy például George Simon, az AUR elnökjelöltje is kampányol a közigazgatási átszervezés témájával. De hogy ez a progresszív oldalról lett beterjesztve, hát, hogy úgy mondjam, azt mutatja, hogy itt valami akár történhet is, ha nem leszünk elég erősek. 

– De milyen szakmai érvekkel tudna például ön ez ellen harcolni? 

– Ugye a józan ész programját hirdettük meg, maradjunk csak a józan észérveknél. Ha ön lát egy 120 kilós embert, és egy 60 kilósat, és mindkettőnek ugyanaz a magassága, melyiket fogná fogyókúrára? Ennyire egyszerű ez a képlet. A kétharmadot jelentő 120 kilóst kell fogyókúrára fogni, nem az egyharmadot megtestesítő 60 kilóst. Ugyanakkor a román közigazgatási rendszer a franciát mintázza, és már maga a neve is az, hogy: unitate administrativ teritoriala, azaz a község vagy város egy területi közigazgatási egység, nem azt mondja, hogy lakossági közigazgatási egység. Tudja például, hogy van olyan francia közigazgatási egység, ahol egy lakos se él, és az ottani törvény szerint a prefektus a polgármester? Háromszor nagyobb területre és lakosságra Franciaország, de tízszer több önkormányzata van, mint Romániának. Én nem azt mondom, hogy nem kell akár itt is karcsúsítani, de nem így! Bihar megyében alkalmazhatatlan ez a javaslat. 

– Miért volna alkalmazhatatlan? 

– Mert például az van benne, hogy ötezer lakos alatt nincs község, és húszezer lakos alatt nincsen város. Megnézném én a büszke hajdúkat Nagyszalontán, ha falunak minősítenék őket. Amúgy például a hegyvidéken olyan nagy területe lenne egy községnek az átszervezés után, mint szinte fél Szilágy megye. Nevetséges, látszik, hogy senki nem nézte meg az adatokat, senki nem próbálta egy térképre rávetíteni ezeket az elveket. Ma Nagyváradtól északra a mostani városokon kívül csak egy község van ötezer lakos felet, Bihardiószeg. Az összes többi megszűnne vagy átalakulna közigazgatásilag. Amikor miniszter voltam, én tárgyaltam a községek, városom, municípiumok szövetségével, egyedüli miniszter voltam, aki járt az ő összejöveteleikre. 

– A többi miniszter nem ment el ezekre a találkozókra?

– De igen, egyetlen más miniszter járt rendszeresen, az is RMDSZ-es volt, Tánczos Barna. Ennek is köszönhetően lett a magyar minisztereknek presztízse, magas elfogadottsága a román közigazgatási szakemberek és a választott vezetők között. Akkor is hittem, most is hiszem, hogy párbeszéddel lehet egyrészt megtudni a problémát, másrészt megtalálni a megoldásokat. Az elmúlt három hétben például Kelemen Hunor végigjárta az országot. Ha bárki megnézi a Facebook-oldalát, azt látja, hogy egész hónapban szinte csak kérdezett és újból kérdezett, az emberek pedig elmondták a gondjaikat. A gondokból egy problématérképet csináltunk, és a szakértőkkel megoldásokat fogalmaztunk meg. Ebből lett a mostani választási programunk is. Mit csinál mostanában egy román politikus? Nem kérdez, nem hallgat meg senkit, de elmondja, hogy „ez így van”, és nem érti, hogy a nép miért gondolja másképp. Hát azért, mert a politikusok megoldásai nem az emberek problémáira adott válaszok, ha a kettő között nincs párbeszéd. Mi az emberek gondjaira adunk megoldásokat. Így van ez a közigazgatási átszervezés kapcsán is. 

– Ez így nagyon meggyőző. Ön szerint ezt a másfajta hozzáállást az emberek is látják?

– Úgy látjuk, hogy igen. Sőt egyre többen. Továbbmegyek, román emberek is visszaigazolják ezt. Ott van például Cristian-Tudor Popescu, Sabina Fati vagy Dragoș Damian, akik a többségi társadalom komoly véleményformálói. De nyilván nekünk a saját közösségünk irányába van elsősorban felelősségünk. Amikor a falvakat járom, látom, hogy azért a józan ész ott van az emberekben, értik és becsülik azt, hogy az RMDSZ ilyen nyíltan, őszintén és tisztán fogalmaz, ráadásul most még magyar összefogás is van. Nincs más magyar párt, mindenki az RMDSZ listáján indult, tehát még érzelmi törés sem lehet sehol, és ez így jó. Nekünk közösen erőt kell felmutatnunk a következő választásokon is.