A Mezőbaji Református Egyházközség nemcsak múltjából él, hanem jelenében is folyamatosan építkezik – kövekből és közösségből, munkából és hitből.

A Mezőbaji Református Egyházközség története valóban sokkal több, mint adatok és évszámok sora: egy olyan közösség élő emlékezete, amely a történelem viharai között is meg tudott maradni a bihari táj peremén.

A közösség lelki központja az 1826-ban felszentelt, klasszicista stílusú református templom. Ez az épület nem csupán istentiszteleti hely, hanem szó szerint a múlt köveiből épült: a hagyomány szerint falai között ott vannak annak a régi, kéttornyú katolikus templomnak a kövei is, amely a török időkben pusztult el. Így a templom egyszerre hordozza a középkori kereszténység és a reformáció utáni hitvilág emlékeit.

Az épület az idők során folyamatosan alakult és gazdagodott, 1873 és 1881 között nyerte el tornya mai formáját, és ebben az időszakban öntötték a harangokat is. Az első világháború alatt az idén 145 éves kisharang sértetlenül megmaradt, de a nagyharangot rekvirálták hadi célokra. A hívek adományából 1924-ben öntettek újat, amely immár 102 éve hívja az élőket és siratja a holtakat.

Az elmúlt 15 évben, a Demeter lelkész házaspár, Jakab Gyula gondnok és a presbiterek szolgálata nyomán a templom és a közösségi élet látványos és mélyreható megújuláson ment keresztül. 

Sokszínű alkalmak tarkítják a gyülekezeti életet, amelyek minden korosztályt igyekeznek megszólítani. A vallásórák, a gyermekeknek szóló alkalmak a délelőtti istentiszteletek ideje alatt, ifjúsági bibliaórák, kátéórák mellett gitárórákon is lelkesen vesznek részt a fiatalok, akik örömmel szolgálnak vasárnapról vasárnapra a gyülekezetben.

A házas alkalmakon, a baba-mama kör, a női kör alkalmain és a csiga tészta készítésen szintén épül a közösség hitben, és megerősödik a szolgálatra. A gyülekezet tagjai örömmel vesznek részt kirándulásokon, a születésnapos alkalmakon, ahol kötetlenebb módon lehetnek együtt. 

Nemcsak a lelki élet épül. A templom felújítási munkálatainak egyik legnehezebb, ugyanakkor legfontosabb szakasza az volt, amikor leverték a templom külső és belső vakolatát, és megtörtént a falak talajnedvesség elleni szigetelése, ami hosszú távon biztosítja az épület állagának megőrzését Ezt követően hosszú éveken át türelmesen várták, hogy a vizes, salétromos falak kiszáradjanak. Ez az időszak egyszerre volt próbatétel és hitvallás: kivárni a megfelelő pillanatot, amikor a felújítás tartósan és szakszerűen valósulhat meg.

A kiszáradás után sor kerülhetett a teljes belső vakolásra. A felújítás nem állt meg itt: teljesen kicserélték a villanyhálózatot, majd megújult a templom teljes bútorzata is. A karzat szintén teljes felújításon esett át, így ma már egységes, rendezett és esztétikus belső tér fogadja az érkezőket.

Külön figyelmet érdemel a korszerűsítés is: a templom fűtését és nyári hűtését padfűtéssel és légkondicionáló rendszerrel oldották meg. Mindez nemcsak a komfortérzetet növeli, hanem lehetővé teszi, hogy a gyülekezet egész évben méltó körülmények között gyűlhessen össze. Ugyanakkor a közösség alkalmazkodóképességét mutatja, hogy a leghidegebb téli időszakban az istentiszteleteket a parókián kialakított gyülekezeti teremben tartják meg.

A munka azonban ma sem ért véget. Jelenleg is zajlanak felújítások, miután a gyülekezet jelentős támogatást nyert pályázati úton a Bukaresti Vallásügyi Államtitkárság részéről. Ennek keretében a templom külső részein dolgoznak a szakemberek: a templom és a torony javítása és újrafestése van folyamatban, ami tovább erősíti az épület méltóságát és tartósságát.

A támogatás mögött széleskörű összefogás áll. „Hálás szívvel mondunk köszönetet híveink áldozatkészségéért, a Polgármesteri Hivatal támogatásáért, valamint a megyei és országos RMDSZ vezetőinek jóindulatáért. A pályázati forrás elnyerésében meghatározó szerepet játszott Szabó Ödön képviselő úr közbenjárása” – fogalmazott Demeter Szilárd lelkipásztor.

A templom ma már nemcsak egyházi, hanem kulturális és turisztikai jelentőséggel is bír: a Hazajáró Egylet jelvényszerző mozgalmának hivatalos igazolópontjaként a magyar honismereti turizmus egyik fontos bihari állomása lett.

Összegzésként elmondhatjuk, hogy a Mezőbaji Református Egyházközség nemcsak múltjából él, hanem jelenében is folyamatosan építkezik – türelemmel, munkával és hittel, amely generációkon át megtart.

Tóth Zsigmond