Interjú Laczikó Enikő Tündével, a nagyszántói idősek otthona vezetőjével.

Immár 10 és fél éve a nagyszántói idősek otthonának munkatársa, 9 éve igazgatónője. Laczikó Enikő Tünde az intézmény belső működéséről, az idősek ellátásáról beszélt érdeklődésünkre. Továbbá arról, hogy ő, mint vezető milyen élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodott munkája során, illetve mesélt kicsi a koronavírus járvány okozta nehézségekről is, s nem utolsó sorban megosztotta velünk, hogyan zajlik le egy nap az intézmény falain belül.

Két váltásban gondoskodnak

A nagyszántói idősek otthona kezdetben 54 férőhelyes volt, de a rengeteg igénynek is megfelelve lehetőség nyílt a borsi polgármesteri hivatal jóvoltából, hogy kibővítsék a felső szintet, így telt ház esetén 92 idős embernek tudnak helyet biztosítani. Jelenleg 89-en vannak.

A személyzet 48 főből áll, két váltásban dolgoznak. Ami az ellátást illeti, az idősek rendelkezésére áll: étkeztetés, fürösztés, gyógytorna (három gyógytornászuk van), neurológus, pszichiáter, pszichológus jár ki hozzájuk, a háziorvos naponta két órát tölt az otthonban, s gyógyszerekkel látja el a betegeket.

Gazdag napi programbeosztás

A napi beosztás úgy néz ki, reggel fél nyolckor van a váltás, a gondozottakat nyolckor ébresztik, bár az idős emberek általában jóval korábban kelnek. 9-től van a reggeli, majd 10 órától klubtevékenységek folynak. Délben lehetőség van egy közös áhitatra, majd ezt követi az ebéd. 14 órától csendes pihenő, délutáni alvás következik, majd újra klubtevékenységek vannak, ezt követi a vacsora, a lefekvés.

Azt még hozzátette az igazgatónő, hogy napközben vannak még séták, különböző gyakorlatok (kinek mire van szüksége), illetve mindenki be van osztva a kinetoterapeutához. A lefekvés után érkezik a másik váltás, amelynek tagjai éjjel is figyelik az időseket, hiszen bármikor akadhatnak problémák.

Az intézményt fenntartó önkormányzattal, a polgármesteri hivatal munkatársaival való viszonyukat a következőképpen jellemezte: „Nekünk fantasztikus a viszonyunk, akármire van szükségünk, azonnal segítenek, sőt, van, hogy ők jönnek néha ötletekkel, hogy mi az, amivel még emelhetnénk az idősek ellátásának szintjét. Mindenkinek ilyen munka kapcsolatot kívánok, amilyen a mienk,” – teszi hozzá.

Volt egy eset, amikor összegyűlt egy csomó szerelni való bútor, amikhez kaptak egy raktárhelyiséget a hivataltól. Ezen kívül a múlt évben az épület külsejét is újratatarozták, kicserélték a korlátokat, csempéket stb.

A koronavírus okozta járványról beszélgetve megosztott velem az igazgatónő negatív és pozitív élményeket egyaránt. „A járvány időszaka alatt nagyon szépen, szinte fél százalék alatti megbetegedési rátával jöttünk ki, de a covid után volt pár betegünk.” Ami viszont nagyon nagy nehézséget okozott, amikor a személyzet egyik fele lebetegedett, s a másik része jobban terhelődött.

Sok a pozitív visszajelzés

Emberekkel, idősekkel foglalkozni nem könnyű. „Az idős emberek életét nemcsak az úgynevezett nyavalyák nehezítik meg, hanem a kor előre haladtával a türelmüket is elveszítik, és ennek negatív hatásaiból mi is kapunk. Aki ezen a területen dolgozik, azt a hála élteti, nem a fizetés milyensége.” Szerencsére, sok a pozitív visszajelzés a hozzátartozók részéről is, ami megerősítést nyújt.

Manapság sokszor hallani, hogy mennyire individualistákká váltunk, el vagyunk magányosodva. Rákérdeztem arra is, mennyire jellemző az elmagányosodás az idősek körében, illetve hogyan kommunikálják ezt ki. Az igazgatónő tapasztalata alapján, kifejezetten jellemző a jelenség, főleg azoknál, akiknek családtagjai el vannak utazva külföldre hosszú időre, főleg, hogy sokszor ezek a hozzátartozók azt sem tudják, mi történik itthon idős családtagjaikkal. „Nehéz visszaszoktatni őket egy kétágyas szobába, illetve megértetni velük, hogy szerethetőek.”

Elmesélte, hogy van egy bácsi, aki mindig morcos volt eddig, de ezelőtt pár nappal mosolyogva rá köszönt, hogy: „Szép jó napot kívánok, szépasszony!”, tehát idő és türelem kell a feloldódásra. „A mi szeretetünk is kezdi már meglágyítani az ő szívét.” A gondoskodás felé eddig is megvolt, de eltelt már egy bő félév, mióta itt van, s most volt végre az, hogy hálásan viszonyult hozzám.”

Lehetőségem nyílt betekinteni egy foglalkozásba, ahol jelen volt a legidősebb néni is, aki idén a századik életévét töltötte be.

Aki nem önellátó, például demenciában vagy hasonló betegségben szenved, azzal is foglalkoznak. „Persze, mindenki szeretné azt a luxus munkahelyet, ahol nincsenek csak épelméjű idősek, de ez nem így van a valóságban, hiszen kitolódott a felső életkorhatár.”

Összességében a nagyszántói idősek otthona egy nagyon komplex ellátást nyújt, igyekszik folyamatosan fejlődni, s mindezt alázattal és türelemmel teszik, hiszen emberekkel foglalkozni nem könnyű, de idővel megtérül.