Sokszor azt érezzük, hogy az állam a fejünkre nőtt

SARKADI RÉKA, az RMDSZ parlamenti képviselőjelöltje margittai vállalkozó, aki több év után tért vissza szülővárosába és próbált szerencsét a versenyszférában. Az RMDSZ képviselőjelöltje személyesen is megtapasztalta, milyen erős a szülőföld hazahívó szava, de azt is, hogy mennyi mindenre fel kell készülnie egy vállalkozónak. 

– Margittán született és ide is tért vissza. Hogyan emlékszik vissza a gyerekkorára?.

– Igen, Margittáról indult minden. Tulajdonképpen mindkét szülőm Érszőllősről származik, ott töltöttem a nyarakat is. Nekem meghatározó élmény volt. Én már Margittán születtem és ott nevelkedtem egészen az érettségiig.

– Érettségi után Budapestre került. Hogy született meg ez a döntés, hogy nem egy nagyváradi egyetemre, vagy Kolozsvárra, hanem egyből Budapestre megy?

– Volt egy zongoratanárnőm, aki ugyancsak ezt a főiskolát választotta, és nekem annyira megtetszett ez a szakma, hogy az ő példáját követve kerültem Budapestre. Bár ő Szolnokon végzett, de ennek van egy budapesti központi főiskolája is, és én a budapestit pályáztam meg.

– Atipikus az ön példája, hiszen a többség csak elmegy, kitelepül valahova és nem is tervezi a hazatérést. Önök tettek egy kört Budapest, Kecskemét, Miskolc és Debrecen érintésével. Hogyan született meg a hazatérés elhatározása?

– 2010-ben született meg a döntés. Régóta érlelődött bennünk, hogy jó lenne hazaköltözni. Én abszolút visszavágytam, de a férjem is, mert mind a kettőnknek a családja itthon élt. Miután már megszületett a második gyerek is, azért elég húzós volt ott egyedül Debrecenben. Ez is befolyásolt, illetve Nándi kezdte az első osztályt., és azt mondtam, hogy ha Magyarországon kezdi el, akkor már biztos, hogy soha nem megyünk haza. Aztán egy szovátai nyaralás során ez így leesett nekem, hogy hát akkor most van itt az ideje.

– Nem kis rizikó volt ebben, nem? Mert ha nem jön be, akkor mi van?

– Én arra nem is gondoltam, hogy ez nem jön be. Nagyon örültem ennek a helyzetnek. Nagy segítség volt, hogy kicsi a város, nem kell autózni, ez egy nyugodt kisváros, itt minden megoldható gyalogosan.

– Nem volt senki, aki azt kérdezte, hogy ti ezt jól meggondoltátok?

– De, nagyon furcsállotta mindenki, hogy mi hazatérünk. „Rendes házatok van, állásotok van, és ti elmentek?” – kérdezték. Én mégis nagyon boldog voltam attól, hogy hazatérhetünk. Nándi Margittán kezdte az első osztályt és nagyon szerettük, úgyhogy ez teljes boldogság volt számomra. A férjemnek nehezebb volt, mert ő ingázni kényszerült Debrecenbe, sőt a mai napig Debrecenbe jár Margittáról. 

– Ön viszont úgy döntött, hogy a saját kezébe veszi az irányítást és  céget alapít…

– Igen, ’13-ban született meg az Euréka Travel.

– Azért Margitta nem olyan nagyon nagy város, hogy az ember rizikó nélkül utazási irodát nyisson. Gondoljuk, hogy nem kizárólag a margittai kliensekre céloztak.

– Hát első körben igen. Az első években tulajdonképpen rá kellett vezetni az embereket arra, hogy merjenek utazni, hogy mindenkinek adott a lehetőség, hogy itt nemcsak több ezer eurós nyaralásokra kell gondolni, hanem akár egy kisebb büdzséjű kirándulásról, amit mindenki megengedhet magának. Ez bizony évekbe telt, míg kialakult az a vevőkör, hogy be mertek jönni egy utazási irodába és mertek utazni az emberek.

– Azért gondolom, a marketinges tapasztalataira is szükség volt. Bizonyos országokra vagy bizonyos típusú utakra szakosodtak, vagy nincs ilyen specializáció?

– Nincsen, mert mi egy viszonteladó iroda vagyunk, tehát mi nem szervezünk, hanem mi az utazásszervezőknek a csomagjait értékesítjük, és emiatt minden romániai és magyarországi utazásszervezővel kapcsolatban állunk, az ő útjaikat adjuk tovább.

– Hogy látja, Bihar megye és Nagyvárad mint turisztikai célpont mennyit változott, mennyire vonzó napjainkban?

– Nagyvárad szépen fejlődik és turisztikai szempontból ezek az épület-felújítások, valamint Félixfürdő közelsége jó irányba billentik a város idegenforgalmát. Margittán azonban probléma, hogy nincs egy jó strandunk, vagyis korábban volt, de utána bezárták, és nem társult hozzá egy szálláshely. Ott azért még vannak lehetőségek ilyen szempontból, mert régen, az én gyerekkoromban – emlékszem – még Kolozsvárról és Székelyföldről is jártak Margittára nyaralni a kisvárosi strandunkra. Volt mellette szálloda, voltak kis bungalók, faházak, amiket ki lehetett bérelni, sőt sátorral is jöttek sokan.  Manapság pedig semmi sincs, stagnál az egész, nincs fejlesztés. Remélhetőleg a közeljövőben változni fog. A munkahelyek terén is lehetne fejlődni. Kevés az új cég, amelyik megjelenik a városban. Talán az autósztráda, ha most már valóban összeköti majd Margittát és Debrecent, az sokat jelentene. Egy ipari park is odavonzana néhány céget, mert most nagyon sokan bejárnak Váradra dolgozni, vagy eljárnak Debrecenbe,.

– Azt mondta, nem egyszerű létrehozni egy céget. Mennyiben segítik vagy akadályozzák bizonyos bürokratikus dolgok? Gondolok arra, hogy sok területen panaszkodnak az emberek, hogy az állam ebbe-abba beavatkozik, ilyen-olyan szabályozással beleszól az ügyekbe…

– Egy utazási iroda esetében az, amit kértek, teljesen jogos. Az, hogy legyen az embernek szakirányú végzettsége, teljesen normális elvárás. Sőt még a Covid idején is kaptunk egy támogatást, nyilván pályázni kellett, és be kellett bizonyítanunk, hogy mennyi veszteséget okozott a járvány, tehát aránylag a szakma mellé állt az állam. Az más dolog, hogy a törvényi szabályozások még nem úgy működnek, ahogy kéne. Sokszor azt érezzük, hogy állam a fejünkre nőtt, sokszor túlszabályoz bizonyos helyzeteket, de magára mintha nem tartaná érvényesnek ugyanazt a feltételrendszert. 

– Hogy érti ezt?

– Úgy, hogy a kettős mércével is naponta találkozunk, ennek véget kellene vetni végre. Nagyon fontos az, hogy megerősödjön a bizalom az állampolgár és az állam között, hiszen csakis egy olyan országban érezzük majd otthon magunkat, ahol bennünket partnernek, nem pedig szolgának néznek. Egyszerűsítésre, a bürokrácia csökkentésére volna szükség, hogy egy-egy papírért ne kelljen órákon át szaladgálni, hogy ne küldözgessenek egyik irodából a másikba. Ha egyszerűbbé tennénk az ügyintézést a hétköznapi emberek számára és a vállalkozóknak  kiszámíthatóbbá válna az adózási rendszer, ez az ország sokkal jobb hely lenne.