Tordai Tibor, az RMDSZ parlamenti képviselőjelöltje feleségével és két további kollgájával működtet állatorvosi rendelőt és klinikát Élesden.

– Az állategészségüggyel kapcsolatban hogyan látja a törvényi hátterét, az állam szerepét. Lehet-e ezen változtatni szakmai szempontból?

– Szerintem lehetne. Most Romániában úgy működik a dolog, hogy vannak körzeti állatorvosok, és vannak magán-állatorvosok. A körzeti állatorvosok az állam alkalmazottjai, pontosabban az állammal van szerződésük. Az állam fizeti nekik a haszonállatok ellenőrzését, oltását, megjelölését fülszámokkal vagy mikrochipekkel. 

– Ők nem foglalkozhatnak kisállatok gyógyításával?

– Foglalkozhatnak, de a szerződésük az állammal a haszonállatok ellátására vonatkozik, és az állam támogatja őket ebben. A kisállatpraxisban nincs támogatás. Az állatorvosi kollégium segít beszerezni az engedélyeket, megkövetel bizonyos normákat, kijönnek ellenőrizni, megkövetelnek regisztereket, statisztikákat, sok egyéb dolgot, de anyagi támogatást nem nyújtanak.

– Tehát nincs más, csak a beleszólás?

– Igen, beleszólás van. Nyilván nem állami prioritás, hogy több kutya vagy macska legyen jól ellátva, a haszonállatok az állam prioritásai. 

– Az állam másba is szeret beleszólni…

– Megtapasztaltuk, hogy állam a fejünkre nőtt. Túlszabályoz bizonyos dolgokat, ugyanakkor azt, amit elvár tőlünk, a pontosságot és a szabálykövetést, azt magára nézve már nem tartja annyira kötelezőnek. Ez a kettős mérce az, ami a legjobban zavar, mert úgy érezzük, az állam nem tisztel bennünket, állampolgárokat. 

– Ez nyilván érthető, de miért szólnak bele, kicsit erősebben fogalmazva, mi köze az állami hatóságnak ahhoz, hogy a magánállatorvosi rendelőben mi történik?

– Igazából az a lényeg, hogy fenntartsanak egy színvonalat, hogy legyen a rendelőben például felmosható padló, s ne perzsaszőnyeg. Tehát bizonyos követelmények be legyenek tartva. Ez végül is jó dolog, de segítséget nem kapunk. Én legalábbis nem kaptam még eddig. 

– Pályázati lehetőségek vannak ezen a téren, akár európai uniós projektek?

– Vannak pályázati lehetőségek, de a falusi régiókra vonatkoztak, városra még nem volt hasonló. Én sok éve keresek egy megfelelő pályázatot, hogy új felszerelést, röntgent, ultrahangot tudjak vásárolni. Ne mindig mindent saját zsebből fedezzük, mert ez elég nagy befektetés, ám eddig még nem sikerült.

– Időnként egy-egy állatorvosi rendelő jobban fel van szerelve, mint egy családorvosi rendelő. Ha egy vérvizsgálatot kell elvégezni, az embert ide-oda küldözgetik, a páciens időpontot kap, aztán vár néhány napot, mire sorra kerül. Ha a cicát beviszi az ember, fél óra múlva megvan az eredmény.

– Nálunk is a rendelőben van a kicsi labor, tudunk vért venni, s elvégezni a vizsgálatokat akár pár perc alatt. Fél óra alatt minden vizsgálat megvan, ultrahang, röntgen. Az ember el tudja mondani, mit szeretne, mi a panasz, de az állat nem beszél, az idő nálunk kulcsfontosságú tényező. Persze, a gazdáknak sincs idejük, hogy sokat várjanak. Ha valaki jön a beteg állattal, és azt mondom, hogy na, levesszük a vért, elküldjük laboratóriumba, gyere vissza két nap múlva, akkor nem lesznek boldogok. Viszont a gyorsaság költségnövekedéssel jár, egy gyors analízis egy helyben lévő géppel drágább, mint a nagy laborba elküldött véreredmény.

– Ráadásul az állatorvosi rendelőben, ha megvannak a vérkép adatok, amit az állatorvos ki is nyomtat, az összevethető a két-három-négy évvel korábbi hasonló adatokkal. A legtöbb családorvosi rendelőben ez elképzelhetetlen manapság.

– Igen, van két rendszer. Van egy állami rendszer, ahova beírjuk az állatoknak a mikrochip számát és az oltási állapotát. S van egy magánrendszerünk, amit sok más kolléga is használ. Igazából, ha van egy visszatérő beteg állat nálunk, s korábban már regisztráltuk, minden adat, amit beírtunk és bevezettük, a számítógépen elérhető a mi számunkra is és a tulajdonos számára is. Ha egy másik rendelőbe viszik később, ki kell kérje a kórlapját tőlünk, és mi átadjuk az adatokat.

– Milyen hosszabb távú szakmai tervei vannak, akár a klinika bővítése, fejlesztése?

– Szakmai téren az a tervem, hogy az ortopédiát fejlesztem tovább. Szeretnék úgy praktizálni, hogy sok energiát fektetek egy bizonyos szakterületbe, amit jól ismerek. Tehát a szakosodást szeretném erősíteni, további gépeket vásárolni. Úgy szeretném megszervezni az életemet, hogy amit csinálok, azt jó kedvvel és profin végezzem el.

– Az, hogy valaki szakosodik, ahogy ön az ortopédia terén, azzal is jár, hogy akár távolabbról is hoznak pácienseket?

– Igen, a döntő többségük ma is Nagyváradról jön, de érkeznek a környező településekről, s van olyan állatmenhely például Kolozsváron, ahonnan gyakran hoznak állatokat ortopéd jellegű panaszokkal.

– Nem lenne egyszerűbb, ha Nagyváradon lenne klinikája?

– Biztos, hogy egyszerűbb lenne a klienseknek. Kérdezték is tőlem, miért nem költözöm Nagyváradra. Ám én nem szeretnék Váradra költözni, mert engem minden szál Élesdhez köt. Én ott tudok harmóniában és jó minőségben dolgozni.