Mert minden megmentett templom egy megőrzött múlt. Minden kijavított repedés egy megerősített jövő. Minden adomány, minden imádság, minden segítő kéz azt üzeni: nem engedjük elveszni őseink örökségét

Vannak helyek, ahol a történelem nem könyvek lapjain él, hanem a kövek repedéseiben, a harangszó rezdülésében és az emberek szívében. A Bihar megyei Gyanta református temploma ilyen hely. Nem csupán egy épület, hanem a közösség szíve és a megmaradás csendes bizonysága: Isten népe a legnehezebb időkben sem marad magára.

Az 1857–1859 között épült templom több mint másfél évszázada szolgálja a gyülekezetet. A helyiek a debreceni Nagytemplom szerényebb másaként tekintenek rá – nem méretében, hanem lelkületében.

Fájdalom és történelem a falak mögött

Gyanta múltját azonban mély fájdalom is terheli. A közösség emlékezetében máig él a vérengzés, amely 49 ártatlan életet követelt – a legkisebb gyermek kétéves volt, a legidősebb hetvenkilenc. Ez a seb nem múlt el, de a templom a gyász mellett a vigasztalás helyévé is vált.

A huszadik század viharai – háborúk, diktatúra, elkobzások – ezt a kis közösséget sem kímélték. Elvették az egyház javait, az iskolákat államosították, sokan elhallgattak vagy elmentek. És mégis: a hit megmaradt. A harang szólt tovább, az imádság nem némult el.

Egy szórványgyülekezet hűsége

Gyanta ma egy szórványgyülekezet, amelynek élére 2000-ben érkezett Soós József Tamás lelkipásztor. Akkor mintegy 240 lelket számlált a közösség, ma körülbelül 200-an tartoznak hozzá – mindez úgy, hogy az elmúlt 25 évben mintegy 200 temetésre és alig 20 keresztelőre került sor, s voltak évek, amikor egyetlen gyermeket sem kereszteltek. Mégis életképes maradt a gyülekezet: sokan ragaszkodnak szülői házukhoz, és idősebb korukban visszatérnek, így tartva életben a közösséget.

Egy összetartó, templomba járó és adakozó gyülekezet ez, ahol hála Istennek komolyabb nézeteltérések nem zavarták meg az elmúlt évtizedek szolgálatát. A gyermek- és ifjúsági munka inkább időszakos, hiszen a fiatalok főként nyáron tartózkodnak a faluban, ezért az alkalmak is ehhez igazodnak.

Hosszú éveken át, szerveztek gyermektáborokat is, amelyekre volt, hogy több száz résztvevő érkezett. Később a szigorodó feltételek miatt az ott alvós táborokat fel kellett hagyni, de a nyári, napközis alkalmak ma is megmaradtak.

A lelkipásztor szolgálatának egyik fontos gyümölcse az új parókia felépítése volt, amely 2007-re készült el, és azóta is a gyülekezeti élet egyik központja.

A templom megőrzésének küzdelme

A templomot az idők során többször javították. A kilencvenes években belső felújítás történt, később külső renoválás, toronyjavítás és ablakcsere. Már akkor is megjelentek repedések a falakon, amelyeket ideiglenesen sikerült megerősítésekkel orvosolni. A gyülekezet mindig tudta: amit őseik hitből felépítettek, azt kötelességük megőrizni.

Súlyos szerkezeti veszély és új felújítási kényszer

Ma azonban újabb, súlyos próbatétel előtt állnak. A felújítás során kiderült, hogy a templom egyik sarka süllyedni kezdett. A repedések megszaporodtak, a tető elöregedett, a beázások egyre gyakoribbak. A szakemberek szerint megfelelő megerősítés nélkül akár a kupola is veszélybe kerülhet. Ezért a munkálatokat ideiglenesen leállították, és új statikai vizsgálat van folyamatban. Becslések szerint a teljes felújítás meghaladhatja az ötszázezer eurót is. A múlt évben jótékonysági bált is tartottunk a templomfelújítás javára a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében Nagyváradon, ahol a Gyantáról elszármazottak mellett, sokan mások is megjelentek és adakoztak. Olyan jeles személyiségek, mint Tőkés László püspök, Soos Zoltán, Marosvásárhely polgármestere, Cseke Attila szenátor, Szabó Ödön képviselő, Pocsai Zoltán volt margittai polgármester, Filep Attila esperes úr, számos lelkipásztor, de az üzleti élet számos képviselője is jelen volt, úgy mint Darabont Sándor és mások, valamint olyan barátaim, mint Matúz Zsolt államtitkár és sokan mások. 

„Hálás szívvel mondunk köszönetet mindazoknak, akik mellénk álltak ebben a nehéz, de reménységgel teli időszakban – gyülekezetünk hűséges adakozó tagjainak, a gyantáról elszármazottaknak, személyes barátaimnak, családtagjaimnak, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöksége munkatársainak, valamint az országos és Bihar megyei parlamenti képviselőknek és szenátoroknak. „Minden segítség azt erősíti bennünk, hogy nem vagyunk egyedül, és közösen hordozva a terheket van jövője gyülekezetünknek”– fogalmazott Soós József Tamás lelkipásztor

Imádságban hordozott jövő

Sajnos a templom Gyantán veszélyben van. Nem tudjuk mi várható ezek után.  Egy kis közösség számára ez a vállalás óriási teher. Hisszük, hogy Isten nem hagyja azt a házat ahol Őt oly régen imádjuk elveszni. A Gyantai gyülekezet nem adja fel. Hittel, áldozatkészséggel hordozzák ezt a terhet, és bíznak abban, hogy lesz megoldás. Addig is a kultúrházban gyűlnek össze istentiszteletre – mert az egyház nem falakhoz kötött, hanem a közösségben él.

A gyantai református templom története arra tanít, hogy a hit nem a körülményektől függ. A falak megrepedezhetnek, az alap meggyengülhet, de ha a lélek erős marad, van jövő. Mégis fontos megőrizni ezt a templomot – mert szükség van helyre, ahol az ember megállhat, imádkozhat, és újra megtalálhatja az irányt.

Ma a gyantai gyülekezetnek imádságra, összefogásra és segítségre van szüksége. Nemcsak anyagi támogatásra, hanem arra is, hogy mások is hordozzák őket könyörgésben. Hogy legyen erő a döntésekhez, bölcsesség a munkálatokhoz, és reménység a bizonytalan napokban.

A hit, amely túléli a falakat

Mert minden megmentett templom egy megőrzött múlt. Minden kijavított repedés egy megerősített jövő. Minden adomány, minden imádság, minden segítő kéz azt üzeni: nem engedjük elveszni őseink örökségét.

A gyantai református templom ma talán repedezett falakkal áll, az összeomlás határán, de lelki értelemben erősebb, mint valaha. Túlélte a történelmet, túlélte az emberi gonoszságot, túlélte a hitetlenség korszakait. És ha Isten is úgy akarja, túléli ezt a mostani megpróbáltatást is.

Kívánjuk, hogy egyszer újra biztonságosan, megújulva szólaljon meg benne az orgona, zengjen a gyülekezeti ének, és teljen meg hálával a szív, amikor a hívek belépnek kapuján.

Mert vannak templomok, amelyek nemcsak állnak, hanem tanítanak is. A gyantai református templom ilyen: a hitre, a hűségre, a kitartásra és arra, hogy Isten népét a legnehezebb idők sem tudják legyőzni.

Tóth Zsigmond