A megújult falak ma már nemcsak egy épület szépségét hirdetik, hanem egy összetartó közösség hitét, áldozatvállalását és reménységét is.

A Nagyvárad-Őssi Református Gyülekezet története a hitből fakadó kitartás története. Egy közösségé, amely hosszú évtizedeken át, hordozta magában az önállósodás vágyát, míg végül 1991. szeptember 11-én valóra vált a régi álom: a gyülekezet önálló egyházközséggé vált. Azóta is élő, szolgáló és épülő közösségként van jelen Nagyvárad szívében és peremvidékén.

Ma is szórványgondozás folyik egészen Tenkéig és Nagyszalonta határáig. A gyülekezet lelkipásztorai – Vincze György, Szabó Ferenc, Papp István, Szekeres Sándor és Csűry István – mind hozzátettek valamit ehhez az építkezéshez, amely napjainkban Farkas Zsolt lelkipásztor szolgálata alatt folytatódik tovább, akit munkájában Gecse Krisztián lelkipásztor segít, főleg a szórvány szolgálatok lefedésében. 

A gyülekezet kívülről egyszerre idézi a tömbházas és falusias világot, belül azonban otthonos melegséget áraszt. Mintegy 650 református lélek tartozik ide: őslakosok és olyan családok, akik Szilágyságból, Székelyföldről, a Bánságból vagy Bihar más vidékeiről érkeztek, és itt találtak lelki otthonra.

A hit apró magból nőtt nagy fává

A gyülekezet történetének gyökerei egészen az 1930-as évekig nyúlnak vissza. Az egyházközség irattárában őrzött dokumentumok szerint már akkor rendszeres református élet zajlott az Őssi-telepen.

Az 1931. február 15-i presbiteri gyűlés jegyzőkönyve különös meghatottsággal idézi fel az indulás éveit: Bodó Imre presbiter otthonában tartották az istentiszteleteket, a perselypénzt pedig egy majdani imaház alapjára tették félre.

A kis közösség akkor még szerény körülmények között élt, de a hit ereje már akkor összetartotta az embereket. A kezdeti imaház gyermekotthonként is szolgált, ahol Bodó Imre áldozatos munkája meghatározó volt. Az őssi gyülekezet hosszú ideig a nagyvárad-újvárosi egyházközséghez tartozott, majd 1946-ban a váradlesi gyülekezethez csatolták.

1954-ben torony épült az imaház elé – a közösség növekedésének látható jeleként. Az évek során azonban a templom egyre szűkösebbé vált, ezért a presbitérium Bodó László és Gulyás Olga gondnokok vezetésével a bővítés terveit kezdte hordozni.

Megújult falak, megszépült otthon

A gyülekezet életében az elmúlt időszak különösen jelentős volt, hiszen nem csupán a közösség, hanem az épületek is megújuláson mentek keresztül. Farkas Zsolt lelkipásztor elmondta: 2023. április 1-ével, amikor szolgálatba érkezett, azonnal szembesültek azzal, hogy a hetvenéves villanyhálózat már nem felel meg a mai kor követelményeinek. A teljes rendszer cserére szorult.

Ez azonban nem egyszerű vezetékcserét jelentett. A falakat fel kellett vésni, javítani, újratömni, majd az egész templom belső tere új festést kapott. A munkálatok során a gyülekezet nem csupán javítani akart, hanem méltóbbá és szebbé tenni Isten házát.

Új színt kaptak a padok, restaurálták a régi csillárokat, korszerű lámpatestek kerültek a templomba, és megújult a szószék burkolata is. 

A kellemesebb hőérzet érdekében három légkondicionáló berendezést szereltek fel, miközben a teljes tetőszerkezetet tűzvédelmi kezelésben részesítették, hogy hosszú távon is biztonságban szolgálhassa a gyülekezetet.

A templomtorony sem maradt ki a megújulásból: a megviselt toronysisakot megtisztították és újrafestették, így ma ismét méltósággal emelkedik a városrész fölé.

A gyülekezeti ház: több mint épület

A gyülekezeti ház felújítása nem csupán egy építkezés története.

Nem pusztán vakolat, festék, kábelek és bútorok cseréjéről szólt az elmúlt időszak, hanem egy olyan megújulási folyamatról, amelyben a közösség szíve is együtt dobbanhatott az épülő falakkal.

Mert vannak helyek, amelyek túlmutatnak önmagukon. Egy gyülekezeti ház nem egyszerűen négy fal és egy tető. Itt csendes imádságok hangzanak el, családok készülnek a keresztelés örömére, vigasztalásra lelnek a megfáradtak, és itt hallják először a gyermekek a bibliai történeteket. Egy ilyen ház minden fala emlékeket, találkozásokat és közösen megélt pillanatokat őriz.

Teljes belső megújulás

Éppen ezért bírt különös jelentőséggel az elmúlt évben megvalósult teljes belső felújítás. A korábban megkopott helyiségek új életre keltek, a közösségi terek világosabbá, korszerűbbé és otthonosabbá váltak. A munkálatok során teljes villanyhálózat-csere történt, megújult a világítás, restaurálták a csillárokat, új bútorzat és kényelmes székek kerültek a termekbe.

A felújítás minden helyiséget érintett. A falakat kijavították és újrafestették, megújultak az emeletre vezető lépcsők, a közlekedőterek rendezettebbé és esztétikusabbá váltak. Külön figyelmet fordítottak a közösségi élet fontos helyszíneire: a konyha teljes korszerűsítésen esett át, modern eszközökkel szerelték fel, így ma már méltó környezetet biztosít a szeretetvendégségeknek, rendezvényeknek és gyülekezeti összejöveteleknek.

A mosdók szintén teljes átalakuláson mentek keresztül. Az új burkolatokkal, korszerű berendezésekkel és igényes kialakítással a gyülekezeti ház minden korosztály számára kényelmesebb és kulturáltabb környezetet kínál. A megújult terekben ma már nemcsak több a fény, hanem több a lehetőség is.

A gyülekezeti ház ma már nemcsak alkalmak helyszíne, hanem valódi találkozási pont. Külön termet alakítottak ki az ifjúság számára, ahol a fiatalok saját közösségi térben találkozhatnak. Itt fér meg egymás mellett a gyermekzsivaj, a bibliaórák csendje és az idősek baráti beszélgetése. Az épület minden részlete azt szolgálja, hogy az ide érkező ember ne csupán egy házba, hanem egy befogadó közösségbe lépjen be.

Összefogásból épült közösségi tér

A felújítás mögött példaértékű összefogás áll. Volt, aki kétkezi munkával segített, más anyagi támogatással járult hozzá, megint más imádságban hordozta a terveket és a kivitelezést. Tégláról téglára, ecsetvonásról ecsetvonásra épült valami, ami sokkal több egy felújított épületnél: a közösségi összetartozás kézzelfogható jele.

Farkas Zsolt lelkipásztor szerint:- „a megújult gyülekezeti ház minden fala egy-egy történetet mesél el: az adakozó szívek történetét, a segítő kezek szolgálatát és az összefogás erejét. Hálával emlékezünk mindazokra, akik munkájukkal, adományaikkal, imádságaikkal vagy támogatásukkal hozzájárultak a felújítás sikeréhez. 

A hívek áldozatkészsége, az anyaországból érkezett támogatások, a Vallásügyi Államtitkárságon keresztül biztosított források, valamint a helyi, megyei és országos RMDSZ segítsége, köztük Szabó Ödön parlamenti képviselő elkötelezett támogatása egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy a gyülekezet régi álmai megvalósulhassanak.

Ez az épület ma már nemcsak a jelennek szól, hanem a következő nemzedékeknek is. A megújult terek azt üzenik, hogy érdemes közösen dolgozni, áldozatot vállalni és hinni abban, hogy Isten a legkisebb emberi erőfeszítést is képes megáldani és megsokszorozni” – hangsúlyozta a lelkipásztor.

A jövő szolgálatában

A megújult gyülekezeti ház nem önmagáért szépült meg. Az épület a közösség jövőjét szolgálja. Ezt bizonyítja a beindított vasárnapi iskola is, amely lehetőséget teremt arra, hogy a kisgyermekes szülők nyugodtan részt vehessenek az istentiszteleten, miközben külön teremben szakképzett segítők foglalkoznak a gyermekekkel. Így a legfiatalabb nemzedék már egészen korán megtapasztalhatja a gyülekezeti közösség megtartó erejét.

A szépen kialakított kert, a rendezett udvar, a parkoló és a teljesen megújult belső terek egyaránt azt üzenik: a gyülekezet nemcsak őrzi örökségét, hanem tudatosan építi a jövőjét is.

A Nagyvárad-Őssi Református Gyülekezet története ma is íródik. Nemcsak falak újulnak meg, hanem kapcsolatok erősödnek, hit mélyül és reménység épül. Mert ahol közösséget építenek, ott Isten áldása is láthatóvá válik. A megújult gyülekezeti ház pedig ennek az élő, szolgáló és jövőbe tekintő közösségnek lett méltó otthona.

„Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28,20)

Tóth Zsigmond