Templomuk most ragyog, hiszen a hívek szívből jövő munkája révén a belső falak új életre keltek, minden festett részlet a közösség összetartozását hirdeti
Szolnokháza (Izvoarele), de inkább Pacalusa néven ismertebb a környéken, egy kis falusi település Bihar megyében, ahol többféle felekezet is jelen van (katolikus, református stb.). A római katolikus templom központi szerepet játszik a helyi vallási életben, különösen a magyar és magyarul beszélő közösségek számára.
Korábban a szolnokházi katolikus közösség a Micskei plébániához tartozott, de a mai szervezeti helyzet szerint a fő egyházi kapcsolat Monospetrihez fűzi őket.
A templomot 1938-ban építették Fidler István szatmári püspök, nagyváradi apostoli kormányzó adományából. A templomot és a harangot az édesanyja iránti szeretetből és tiszteletből Szent Tibor és Szent Zsuzsanna tiszteletére szentelték fel illetve áldották meg mivel az édesanyját Zsuzsannának hívták.
A gyülekezet lelki középpontját a hétvégi vagy ünnepi szentmisék képezik, amelyeket a monospetri plébános tart – jellemzően vasárnaponként vagy a fő egyházi ünnepeken. A közösség számára ezek a misék nem csupán istentiszteletek, hanem a hit gyakorlásának és egymás jelenlétének legfontosabb alkalmai.
A templomi jelenlét erősíti a közösség összetartását: a hívek egymás támogatása, a családok közös imái és a liturgiák utáni beszélgetések hozzájárulnak az egymás iránti lelki felelősségérzet fenntartásához.
A templombúcsúk, liturgikus ünnepek (húsvét, karácsony, Máriaünnepek) különösen fontosak: ilyenkor a környékbeli hívek és Monospetriből érkező plébános együtt ünnepel, ami erősíti az identitást és a kapcsolódást a nagyobb egyházközösséghez.
Kicsi, bensőséges közösség: a gyülekezet tagjai egymást ismerik, sokszor több generáció együtt vesz részt az egyházi életben.
A jelenlegi hívek száma 31 lélek amelyből 10-20 között aktívan részt vesznek a szentmisén vasárnaponként a templomban
Főtiszteletű Matos Ferenc volt az első és utolsó plébánosa a falunak. A plébános úr Érszőllősi születésű volt és 1947 és 1959 között tevékenykedett Szolnokházán.
Plébániaként indult majd a hívek számának csökkenése maga után vonzotta a filiává minősítést.
2012- ben ft. Nagy János Csaba plébánossága idején kicserélték a templom ablakait 2015 – 2016-ban, ft. Varga Sándor atya vezetésével, a templom történetének egyik legszebb pillanatát élhették át: a templom teljes külső renoválása valósult meg.
A megújult falak, az új tető és az ápolt templomkert mind-mind a közösség szeretetét és gondoskodását tükrözték, jelezve, hogy egy templom nem csupán kőből és téglából áll, hanem az összetartozás, a hit és az önként vállalt törődés otthona is.
„Óriási örömmel fogadtuk, hogy tavaly késő ősszel pályázatunk a Vallásügyi Államtitkárságnál célba ért, és ezzel hosszú ideje dédelgetett álmunk válhatott valóra: templomunk belső festéseelkezdődhetett. E nagyszerű kezdeményezés megvalósulását nagyban segítette a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség támogatása, a Bihar megyei RMDSZközbenjárása és Szabó Ödön képviselőaktív részvétele. Minden ecsetvonásban a közösségünk szeretete, összetartása és hitbéli elkötelezettsége tükröződik, és hisszük, hogy a felújítás nem csupán a falakat, hanem a hívek lelkét is gazdagítja” – nyilatkozta Pitó Lajos atya.
Ma, amikor a belső festés munkálatai zajlanak, ugyanilyen izgalom és öröm tölti el a híveket. Ahogy a templom belseje fokozatosan életre kel, minden részlet azt sugallja: itt nemcsak a falak újulnak meg, hanem a hívek lelkében is erősödik a közösséghez és a hithez való kötődés. A templom így válik újra otthonná, ahol a múlt, a jelen és a jövő szoros kötelékben találkozik, és ahol minden ecsetvonás emlékeztet minket arra, hogy a szeretet és az összefogás csodákra képes.
A régi falak, amelyek évtizedeken át hallgatták a hívek imáit, és a felújítás nemcsak a falakat újította meg, hanem a közösség lelkét is: a hívek összefogása, adományaik és szeretetteljes munkájuk tették lehetővé, hogy a templom méltó módon tükrözze hitüket és összetartozásukat.
Tóth Zsigmond
