DUBOVAN KRISZTIÁN, a Bihar megyei RMDSZ  szenátorjelöltje paptamási vállalkozó, önkormányzati képviselő és a református egyház algondnoka is. Szertaágazó tevékenységéről és a mindennapi kihívásokról kérdeztük.

– Kezdjük ott, hogy tősgyökeres paptamási és ott tervezte eddig az életét, és ha jól tudjuk, a jövőjét is ott képzeli el…

– Szoktam is büszkélkedni vele, hogy tősgyökeres paptamási gyerek vagyok, az 1700-as évek végéig visszavezethető a családfánk Paptamásiban anyai ágon, de szerteágazó az én családom, mondhatom azt is, hogy multikulturális, ugyanis édesapám részéről a nagymamám román, a nagytatám pedig szlovák és magyar családból származik.

– Ez igazán kulturális sokszínűség…

– Tényleg többféle kultúra találkozik a mi családunkban, és azt tudom mondani, hogy szépen meg is fért egymás mellett. Paptamásiban nőttem fel, de Nagyváradon végeztem a tanulmányaimat, és így az egész életemet ezen a pár négyzetkilométeren éltem le Tamási és Nagyvárad között. Adódtak volna lehetőségek elmenni külföldre, de valamiért a gyökerek meg a családom visszafogó erő volt.

– Egy olyan faluról beszélünk, ami elég közel van Váradhoz, de azért a város zajától mégiscsak egy kicsit távolabb. Akik ott élnek, azok valahogy nagyon ragaszkodnak hozzá, fontos számukra. Miért, miben különleges?

– Van egy olyan szoros összeköttetés az ott élők között, ami generációkon keresztül átível. Mondok egy konkrét példát. A kisfiamnak a legjobb barátja, Zalán a családban negyedik generációs, mert már a dédszülők is jó szomszédok voltak, barátok, az én szüleim pedig a Zalán nagyszüleivel, illetve a mi barátságunk is évtizedes múltra tekint vissza. Valószínűleg ez az oka, hogy jól tudunk mi ott együtt élni. Nyilván ott is megvannak a mindenféle kis konfliktusok, mert az ember vidéken nem tud elmenekülni, mint egy nagyvárosban, mikor bent laksz egy panelban mondjuk a hatodikon, hazamész, és legfeljebb a liftben, találkozol a szomszédokkal, köszöntök egymásnak és nagyjából ennyi a kommunikáció.

– Említette, hogy több nemzetiségű, több kultúrájú a családja. Miben nyilvánult ez meg? 

– Igazából mindenben, elég, ha csak az ételekre gondolunk. Jó dolgunk volt, mert több mindenben lehetett válogatni. 

A román nagymamám baptista, a nagytatám ortodox volt, édesanyám és a gyermekek már reformátusok, az én családomban is mindenki református. Ezt így meg tudtuk élni közösen, velünk jött ez a hitélet, hogy ha vasárnap, akkor templomba menés. Voltak olyan pillanataim, amikor tagadtam ezt, vagy elfordultam ettől, nyilván a serdülőkor meg a lázadás hozta magával. Egy teljesen átlagos gyerek voltam én is, aki felháborodik minden ellen egy adott pillanatban. Aztán az életem során voltak olyan mélységek, amikor tényleg az Isten kegyelmére volt szükségem ahhoz, hogy most itt tudjunk beszélgetni, vagy itt tudjak ülni. 

– A szerteágazó életpálya tapasztalatait aztán helyi képviselőként a paptamási tanácsban is kipróbálhatta.

– Igen, de nyilván nekünk otthon, Tamásiban könnyű a dolgunk, mert kicsik vagyunk, tudjuk egymás problémáit, éppen ezért a kis problémákat nagyon hamar tudjuk orvosolni, nem kell a teljes apparátust mozgósítani. Ez az előnye a kis közösségeknek, viszont nagy dolgokban azért szükség van arra, hogy mindenki odategye azt, amit tud. Én soha nem voltam ilyen „one man show”, nem tudok egyedül dolgozni. Bármilyen vállalkozásban van részem, az társvállalkozás. Az egyházban együtt dolgozunk főgondnokkal, presbiterekkel, tiszteletessel. Hiszek abban, hogy az emberek együtt sokkal többet tudnak elérni, mint egyedül, mert két ember mindig több, mint egy. 

– Hogyan látja, a romániai üzleti környezet mennyire megfelelő a vállalkozók számára, és miben változtatna, ha módodjában állna?

– Romániában vállalkozni 2024-ben sokkal nehezebb, mint 2014-ben. Ma idén volt az első év, amikor a könyvelői kamra tüntetni kivonult az utcára, tehát azok a változások, amiket eltervezett a Pénzügyminisztérium, és annak az üteme a gyakorlatban nem kivitelezhető.

– Akkor mi lenne a megfelelő hozzáállás az állam részéről?

– Jelenleg az a status quo, hogy ha valaki vállalkozik, az vagy adót csal, vagy lop, vagy bűnöző, vagy sikkaszt, vagy valami ilyesmi. Ezen változtatni kell! Az adóhatóság egy ilyen szörnyként mindig ott van, és sokszor azzal szembesülsz, hogy kapod a büntetést, és nincs egy olyan valaki, aki elmondja, hogy ezt miért kapod. Mindenképp csökkenteni kell a bürokráciát és kiszámíthatóvá kell tenni, egyszerűsíteni az adórendszert. Meg kell könnyíteni a vállalkozások dolgát, hogy fejlesztési pénzekhez jussanak – legyen az hitel vagy pályázat. 

– És mi a helyzet az adóbehajtással? 

– Tudjuk, hogy az EU-ban Romániában a legalacsonyabb az ÁFA behajtása. A be nem szedett összeg évente 6 milliárd euró, képzeljük el, ebből 600 kilométer autópályát lehetne építtetni egy év alatt! Ez nem igazságos, mint ahogy az sem, hogy a részmunkaidő esetében is teljes norma után kell adózni. Ezért is szorgalmazzuk, hogy a munka adóját csökkenteni kell. A részmunkaidőre kirótt többletadót el kell törölni: ha 2 órát dolgozol, ne 8 óráért fizess adót.