Köteles László református lelkipásztorral a település múltjáról beszélgetve megtudtuk, Hegyközpályinak, a Nagyváradtól nyolc kilométerre, a Hegyköz kapujában fekvő településnek a története a 13. századtól dokumentált. Ekkor említik először írásos emlékek: a püspöki tizedjegyzékek.
Földesura 1373 és 1556 között a váradi káptalan volt. Nemzetiségi összetétele ebben az időszakban, a fennmaradt névsortöredékek tanúsága szerint teljesen magyar. Ez arra enged következtetni, hogy a település lakói a kezdetektől fogva ennek a népnek a tagjai, mivel más anyanyelvűek beköltözésének csak későbbi nyomait találjuk. Az említett névsortöredékekben a Cíhatari, Kozma, Fekethe, két Paly, Chakany nevek szerepelnek többek között.
Bíró vagy apostol a névadó
A település nevét valószínűleg egy Pál nevű
országbíróról kaphatta, de van olyan vélemény is, mely
szerint Hegyközpályit egykor (szent) Pál apostol
védelmébe ajánlották, elnevezése ennek emlékét őrzi.
A falu névének az említett országbírótól való
származtatását támasztja alá az a tény, hogy Pál a
környéken több településnek is birtokosa volt. Egy
1291-es feljegyzés szerint Hegyközpályi: Villa Pauli,
Fulpauli, az 1552-es összeírásban pedig már Pály
néven fordul elő, ekkor már 24 telekkel.
A 19. században a település neve Hegyköz Pályi,
Hegyköz-Páli, Hegyköz-Pályi formákban lelhető fel.
A település a története folyamán számtalanszor élt át
nehéz időszakokat. Ez részben Nagyvárad
közelségének betudható. A Hegyközpályiban élő
emberek jelentős szerepet vállaltak ugyanis egykor a
váradi vár ellátásában, ami kivívta például a várat
ostromló törökök nemtetszését. A török mellett a
pestisjárvány is többször pusztította a települést.
Ennek emlékét őrzi a mai temető melletti földterület,
ahol egészen a múlt század végéig láthatók voltak a
pestisben elhunyt pályiak sírmaradványai.
A pusztítások következtében Hegyközpályi nem csak
1686-ban, hanem többször is szerepelt a teljesen
elpusztult, elnéptelenedett települések listáján.
Borovszky Samu szerint az 1686. évi pusztulását
követően I. Lipót Szikszai Kiss Péternek adományozza
a települést, akinek utódai hosszú ideig voltak urai
Hegyközpályinak. Erről tanúskodik közvetett módon az
első megmaradt egyházi anyakönyv felirata is:
„Emlékezetkönyv mellyet kegyes indulattyából
készíttetett tekintetes nemzetes vitézlő llosvai György
Uram elmaradott árva özvegye tekintetes nemes Levay
Sára asszony a Hegyköz Pályi Helységnek egyik
érdemes földes aszszonya ki is istenes kegyességéből s
hozzánk való anyai szeretetéből ugyanezen HK.Pályi
SzEkklésiának ajándékozott.” A dátum: „MDCCLIII
Esztendő.”
Az említett llosvai vagy llosvay család tagjait a
Dömösdy, Lévay, Vincze, Szilágyi, Jármy és a
Komáromy családok tagjaival együtt szikszai Kiss Péter
leányági örökösei között tartják számon. Hegyközpályi
adományozása Papp Klára szerint csak 1692 után
történhetett, mivel Kiss Péter birtokaként csak az
1728-as országos összeírás említi. Addig a fejedelem
birtoka volt.
Az Ilosvay-kúria emlékét is eltörölték
A település utolsó ura a múlt században Hornyánszky
Pál volt, aki az llosvay család által 1720 környékén
épített nemesi kúriában lakott. Sajnálatos módon mára
már az épület teljesen elpusztult, helyén ma a községi
kultúrház áll. Arról, hogy hogyan nézhetett ki az
említett nemesi kúria, semmilyen emlék nem maradt
fenn, „köszönhetően” többek között az egykori
kommunista rendszer tevékenységének, mely
erőteljesen éreztette hatását a környéken.
Az 1880-as feljegyzések szerint Hegyközpályinak 569
lakosa volt, közülük 530 magyar. A felekezeti
hovatartozást tekintve 505 református, 36 római
katolikus. A 2011-es népszámlálás adatai szerint már
1243 lakosa volt a településnek, de a szám azóta is
változott, Nagyvárad közelsége miatt. Hegyközpályiban
az utóbbi időkben több új lakónegyed is kiépült, így a
lakosság 2018-ban körülbelül 1720 főt számlált. Ennek
megfelelően nagyban változott a népesség összetétele
is. Ma pedig a települést az egyik új negyedben már
egy az elmúlt években emelt görögkeleti templom is
diszíti, – magyarázta Köteles László tiszteletes.
