Most teljes a magyar egység, teljes a magyar csapat. A szurkolótábor is egy. Amikor a válogatott játszik, akkor a Fradi, az Újpest, a Kispest játékosának a góljára mindenki felugrik. Csoboth Kevin gólja magyar gól volt és nem újpesti gól, örült ezért neki minden fradis, kispesti, debreceni drukker is. Ezt a hangulatot kell nekünk most megteremtenünk az elkövetkezendő harminc napban. Szabó Ödön írása.

Évekig úgy szurkoltam a magyar focicsapatnak, hogy az utolsó húsz percbe szinte végig görcsben volt a gyomrom. Ugyanis nagyon sokszor történt, hogy jó játékkal vezetést szereztünk, ám valahogy a végére elfogyott a szusz. Jött az ellenfél, aztán többnyire a végén, az utolsó percekben mindig kaptunk egy-két gólt. Ezzel elúszott a győzelem, a jó eredmény. Ma már néha másképpen néz ez ki. Mi rúgunk gólt, ha kell a hosszabbítás utolsó támadásánál. Így volt most az Európa-bajnokságon. Csoboth Kevin századik percben rúgott góljára minden drukker felugrott a fotelből. Így kell ezt, gondoltam magamban, miközben fiaim, sőt, még a feleségem J szemében is láttam a gólöröm mámorát. A gyerekeimnek immár az utolsó másodpercek a remény szimbólumát jelentik, nekem anno félelemmel, szorongással teltek. Mennyire mást jelent egy utolsó percben rúgott gól? Mennyire más, ha mi rúgjuk és mennyire más, ha mi kapjuk. Ugye? Generációs élménnyé tud válni egy ilyen dolog.

Június 9-én az RMDSZ, az erdélyi magyarság, az idei nagy választási év első félidejét jól zárta. Vezetünk. Céljainkat elértük. Jól teljesített a magyar, az RMDSZ csapata. Ellenfeleink és a szakkomentátorok szerint is megfelelő volt a taktika, jó volt a játék. A szurkolók az utcán is megállítottak bennünket a félidőben, és elmondták, látták, mindent beleadtunk a pályán, aminek meg is lett az eredménye.

Immár pályára futunk a második félidőre. Ezekben a napokban dől el, hogy a végén örülhetünk e? A lefújás pillanatában az eredményeink lesznek-e olyanok, hogy a magyar közösség nyertesen, buszkén énekelhesse a szurkolóival a magyar Himnuszt. Nekünk most a győzelemhez arra van szükségünk, hogy legalább úgy játszunk, ahogy az első félidőben, mint június 9-én.

Képesek vagyunk erre, hiszen ezt a tavasszal, nyáron megcsináltuk. Közösen hoztuk a jó eredményt. Mint minden játék végén, van lehetőség a szintlépésre. Itt most az a tét, hogy elérünk-e olyan jó eredményt, ami feljogosít minket arra, hogy újból kormányra kerüljünk. Legyen világos, az a célunk, hogy Cseke Attila, az RMDSZ megyei elnöke a választáson felálló új kormányban miniszterként dolgozzon. Nincs más, kisebb cél, mint olyan tényezővé tenni bihari közösségünket és annak képviseletét, hogy az megint fejlődési szintet tudjon ugrani. Amikor Attila két és fél évig fejlesztési miniszter volt, több mint egymilliárd eurót fejlesztést hozott ebbe a megyébe. Nincs egyetlen román politikus, aki ennyi idő alatt ezt a beruházási szintet akár megközelítőleg elérte volna. Beszéljünk erről a többi szurkolóval is, mondjuk el nekik, hogy mivel ők is ebben a megyében élnek, nekik is az a jó, ha Cseke Attila a pályán van, játszik és a mi oldalunk eredményjelző táblájára íratja fel az újabb gólokat.

Bonyolult lett ez a második félidő. Sok a csapat. Nagy a zaj, erős a ricsaj, egyre durvábbak a szurkolói attitűdök. Vannak olyanok, akik nyíltan rigmusokat skandálnak ellenünk, magyarok ellen. Legutóbb pár hete a FC Bihor–Csíkszereda meccsen szó szerint magyarellenes éneklésbe kezdett egy szélsőséges román csoport. Nem mintha nem lennénk ehhez ebben az országban hozzászokva, de hogy már itt, Nagyváradon is, no ez váratlan.

A tavasszal a helyhatósági választáson az AUR megjelent a Bihar megyei pályán. Lejöttek, bejöttek a lelátóról és immár, ha tetszik, ha nem, ott rúgják ők is a bőrt az önkormányzati pályán. Új helyzet ez itt a megyénkben, Nagyváradon. Hogy a második félidőben hány emberrel bővül az ő csapatuk, az rajtunk is múlik. Miért? Mert a Bihar megyei parlamenti keretszámok adottak. Innen 4 szenátor és 9 képviselő mehet a törvényhozásba Bukarestbe. Ha mi magyarok sokan megyünk el szavazni, a Bihar megyei keretünkben több magyar lesz és kevesebb AUR-os, Șoșoacás.

Tehát nem csak az a tét, hogy Attilának esélyt adunk arra, hogy tovább fejleszthesse a közösségeinket, hanem az is tét, engedjük-e, hogy akár a mi magyar helyeink kárára magyargyűlölők üljenek be a parlamentbe. És ne gondoljuk, hogy ez nem személyes felelősség is. De igen. Az! Minden magyar emberen múlik. A legkisebb település legeldugottabb utcáján, vagy Nagyvárad belvárosának valamely szecessziós palotájában élő bármelyik magyar emberen is múlik. Ez felelősség, hogy akkor, amikor részvételünkkel megerősíthetjük magunkat, vagy passzivitásunkkal az ellenfeleinket, akkor mit teszünk. Nem lehet kifogás, most ez valóban egy válogatott. Nem klubcsapat áll fel a pályára a magyar oldalon. Egy nagy közös válogatott van. Az RMDSZ listáin most ott vannak azok is, akik esetleg tavasszal más magyar csapatban játszottak. Most teljes a magyar egység, teljes a magyar csapat. A szurkolótábor is egy. Amikor a válogatott játszik, akkor a Fradi, az Újpest, a Kispest játékosának a góljára mindenki felugrik. Csoboth Kevin gólja magyar gól volt és nem újpesti gól, örült ezért neki minden fradis, kispesti, debreceni drukker is. Ezt a hangulatot kell nekünk most megteremtenünk az elkövetkezendő harminc napban.

A tavaszi jó eredmény közös magyar válogatott sikerré érhet be. Kérem, segítsenek ebben! Adjuk meg a gyermekeinknek azt az érzést, hogy a végén nem görcsösen várjuk a játékvezető sípszavát. Elsősorban értük játsszuk végig ezt a félidőt! Hajrá magyarok!