Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc mártír hősei előtt hajtottak fejet, valamint a halálbüntetés alól az utolsó pillanatban felmentett diószegi Kiss Pál honvédtábornok emléktáblájának megkoszorúzásával emlékeztek a hétvégén Bihardiószegen. 

A Bihardiószegi Gróf Széchenyi István Hagyományőrző Huszárszázad szervezésében, a helyi református egyházközség és az RMDSZ támogatásával valósulhatott meg ismét a megemlékezés, melyen több hagyományőrző huszárbandérium képviselete is tiszteletét tette. 

Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei ügyvezető elnöke az emlékünnepségen úgy fogalmazott, október a megemlékezések hónapja. „Vannak nehéz szakaszok az életünkben, vannak olyan pillanatok, amikor töményen kapjuk a nehézségeket. De nekünk, akik –  remélem – Isten házában is sűrűn járunk és valóban hiszünk, tudnunk kell, hogy van remény. Mert szeret bennünket a Jóisten, és mert szeretni tudjuk egymást is. És hiszem azt, hogy ilyen lelkülettel kell belefogni nap mint nap a dolgokba.” 

Mados Attila, Bihardiószeg polgármestere kiemelte, bár gyászos ez az időszak, van egy nyertes csatánk is, amire ugyancsak emlékeznünk kell, ez pedig a Diószeg melletti Nyúzóvölgyben zajlott le 1604-ben Bocskai fejedelemsége idején. A helyszínen minden évben megszervezik a főhajtást a nyertes ütközet emlékére. „A közösség élni akar és fontos, hogy a remény is ott legyen minden egyes alkalmon, amit szervezünk. Diószegnek van múltja, jelene és jövője is” – jelentette ki az elöljáró. 

Kiss József Géza huszárkapitány, a hagyományőrző találkozóval egybekötött megemlékezés főszervezője érdeklődésünkre elmondta, Szovátáról, Szentjobbról és Szentegyházáról, valamint Debrecenből érkeztek huszár vendégeik, Álmosdról pedig a hajdú hagyományőrzők vettek részt, akiknek az elszállásolásáról és ellátásról a helyi gazdák gondoskodtak a hétvége során. 

A Diószegen született Kiss Pál honvédtábornok emlékére két esztendővel ezelőtt állítottak emléktáblát szülőhelyén, és azóta rendszeresen az októberi főjvahtások sorában itt is virágot helyeznek el a jelenkori emlékezők. A honvédet az aradi tizenhármakkal együtt ítélték halálra, ám az utolsó pillanatban megérkezett a császári kegyelmi rendelet, így ő – részben görögkatolikus voltának – megmenekülhetett az október 6-ai kivégzéssorozattól. 

A főszervező felidézte, a megemlékezés a református templomban kezdődött Bara László esperes-lelkipásztor igehirdetésével, ezután következtek az emlékbeszédek, majd a templomkertben folytatódott,  itt lépett fel a helyi Aranymálinkó néptánccsoport is. 

A Padalján berendezett huszártáborban emlékeztek meg Bocskai István erdélyi fejedelem győztes diószegi, pontosabban nyúzóvölgyi csatájáról is, tette hozzá Kiss József Géza. 

A főszervező felidézte, a helyi egyesülettel gróf Széchenyi Istvánnak a huszár hagyományát viszik tovább Bihardiószegen, ahol maga Széchenyi öt esztendőt szolgált huszárkapitányként és ezzel a ranggal le is szerelt, kilépett a huszárságból. Bár próbálkozott feljebb lépni a ranglistán, de Simonyi József óbester, a „legvitézebb huszár” volt a parancsnoka Debrecenben, és előléptetését rendszeresen megakadályozta. Bármit is tett Széchenyi, nem sikerült feljebb lépnie. A huszárlaktanya, ahol szolgált, az a mostani polgármesteri hivatal épülete, ezen is emléktábla hirdeti a régmúlt idők jelentős korszakát. 

„Mi ezt nagyon fontosnak tartjuk, mert ha ez a huszárcsapat, a huszárszázad nem emlékezik meg ezekről a helyekről, akkor üresség lenne már a Diószeg életében, mert ezt már annyira megszokták a diószegi lakosok, hogy hiányolják is” – fejtette ki a főszervező.