Ahol értékelik az értékteremtőket

A Bihardiószegi Falunapok keretében a település polgármestere emlékplakettel és egy óriás virágcsokorral köszönte meg Pongor Éva kémiatanárnő főszervezői munkáját, aki negyedszázadon keresztül tüsténkedett, intézkedett, szervezett és felügyelt, hogy rendben menjenek a dolgok a faluünnepeken. Otthonában kerestük meg egy beszélgetés erejéig a sokoldalú pedagógust.

Életpályája példamutató, számtalan területen tevékenykedett az eltelt évtizedek során a közösség érdekében. Amikor felkérték rá, nyugdíjasként is vállalta a nebulók okítását, délutánonként pedig Böjte Csaba szerzetes nevével fémjelzett alapítvány keretében helyi gyermekekkel foglalatoskodik.

Az egyetem elvégzését követően, 1975-ben kihelyezték a Szatmár megyei Avasfelsőfaluba, ahol nagyon nehéz próbatétel elé került: románul kellett tanítania, holott magyarul végezte az egyetemet. Szakiskolában, középiskolában és emellett esti tagozaton is megosztotta a „kotyvasztás” tudományát. Volt olyan nap, hogy tizenegy órát kellett állnia a katedra mögött. Ennek ellenére gyakran célozgattak származására, sajnálatos módon nem pozitív felhanggal. Az első tanév letelte után komoly elhatározásra jutott, bekopogott a tanfelügyelőségre, ahol világossá tette, amennyiben nem biztosítanak neki megfelelő állást Bihar megyében, akkor nem folytatja a tanári pályát.

Határozott fellépése meglephette az illetékeseket, nemsokára értesítést kapott, hogy szülőfalujába, Bihardiószegre helyezik át. 2010-ben nyugdíjba vonult, de azóta sem tétlenkedik, a közösség aktív tagja maradt. Elmondása szerint igyekszik magára is több időt fordítani, kirándul, olyan könyveket olvas, amelyekre régebben nem jutott ideje. Alkotóvágyát csillapítandó, néhanapján ecsetet is ragad, elvarázsolják a színek által megfogalmazható érzések, gondolatok.

A falunapok szervezésébe mindig nagy odaadással, felelősségtudattal vágott bele, és ezt várta el segítőitől is. 1996-ban Papp Károly Gedeon tornatanárral és Szilágyi Jolán pedagógussal együtt önkormányzati képviselőnek választották. Hárman összedugták a fejüket, úgy gondolták, a tettek mezejére lépve az addigiaknál színvonalasabb falunapokat szerveznek. Tapasztalatuk nem volt, csak elszántságuk. Első lépésként egy szabadtéri színpadot csináltattak, Zalatnai Saroltát hívták sztárfellépőnek – göngyölíti a régmúlt fonalát a tanárnő. Akkoriban anyagi támogatásért nem volt kihez folyamodni, nagyon nehezen tudták nullára kigazdálkodni a rendezvényt.

Az idő távlatából nézve humoros esetek is történtek. „Kovács Kati volt a színpadon, egyszer abbahagyva az éneklést lekiabált: leszakad a színpad!” –  nevet fel a múltat felemlegető Pongor Éva. Az történt ugyanis, hogy énekesnő előtt fellépő néptánccsoport megroppantotta a padozatot. Hirtelen ötlettől vezérelve, hogy a koncert ne szakadjon félbe, egy markos fiatalembert küldtek a színpad alá, aki vállával tartotta a deszkázatot. Egyéb nem várt esemény is történt az évek során, egy román együttes fellépése alatt megszakadt az áramszolgáltatás. Az előadás playbeck-ről ment, a közönség jól ismerte a dalt, az előadók már kevésbé. Óriási füttykoncert, bekiabálás vette kezdetét. Egy másik alkalom már komikumba torkolt, amikor a „stinge lumina” szövegrészhez ért az előadó, „felrobbant” a trafó. Ezzel véget is ért az aznapi program.

Nyolc éve annak, hogy a helyi költségvetésben szerepel a falunapok finanszírozása. Ez nagy könnyebbséget jelent, egyúttal a programkínálat is változatosabb lett – állapítja meg Pongor Éva, aki az elismerés átvételekor meg is jegyezte, talán ez egyfajta búcsúztató lenne? Az azonnali válasz nem maradt el: dehogy, dehogy, Éva nénire jövőre is számítani fogunk.

Biharorszag teszt

FREE
VIEW