Bakator és diótorta

Ahol diófa van, ott magyar emberek élnek – így mondták nagyszüleink. Ebből következtetve azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy ahol a település egy részének nevét vagy az egész elnevezést a dióhoz kötik, ott régóta élnek magyarok. Nos, ezek után nem csoda, hogy Bihardiószeg a bihari magyarok egyik legnagyobb közössége. Persze, amikor az országúton elsuhanunk mellette, akkor csak a piacot látjuk, ami szintén megéri, hogy néha megálljunk, vásároljunk a termelőktől. De számtalan más érték van itt is, amire érdemes odafigyelni.

Azt olvastam, neve úgy kapcsolódik a dióhoz, hogy állítólag a tatárjáráskor a szőlőhegy aljában húzták meg magukat az emberek, a pusztítás után a diófásban építettek új otthont maguknak. És ha már a szőlőhegyet említettem, nem feledkezhetünk meg róla, hogy errefelé ma is terem jó szőlő, lesz belőle jó bor. De a vidék borai gyakran kerültek királyok asztalára is – legalábbis így tartják a mondák, amelyeknek biztosan van valóságalapja. Zichy Ferenc volt, aki a bortermelés alapjait megteremtette Diószegen, a bakatorszőlő egyik őshazájában, és ehhez mindenképpen méltó, hogy a felújított kastélyában ma szőlész-borász kiállítás is van. És ha már eljutottunk a híres emberekig: leginkább nagyvárosokban szokás emléktáblákat állítani, hogy megörökítsék egy-egy neves személyiség születésének vagy szolgálatának helyét. Nos, Diószegen is van emléktábla, a büszkeség jeleként: egyetemes ⁠magyar történelmünknek egy darabja ide kötődik, hiszen Széchenyi István 5 éven keresztül itt volt huszárkapitány. Aki erre jár, láthat még megújult, korszerű iskolákat, napközis óvodát, és remélem, hamarosan bölcsődét is, uszodát is. Van vezetékesvíz-ellátás és csatornahálózat, és van focicsapat, akiknek szurkolni lehet, ezzel is nagyobb lesz itt a közösségi élet.

Ebből egyvalamit még szívesen kipróbálnék, bár kicsit tartok is tőle: szeretnék egyszer eljutni a sütiversenyre, amelyet a helyi nyugdíjasklubbal közösen szerveznek, bár kicsit félek, hogy ott túl sokat kell kóstolgatni. De hátha lesz finom diótorta!

Cseke Attila