GALI BOGLÁRKA, az RMDSZ képviselőjelöltje a nagyszalontai Arany János Emlékmúzeum vezetője, aki egy telefonhívásnak köszönhetően tért haza végleg Angliából szülővárosába.

– Ugyan az irodalom iránti érdeklődését nyilván édesanyjától, Gali Teréz előadóművésztől örökölte, egy érdekes epizódnak köszönhető, hogy egy angliai világcégtől hazatérve a Csonka-toronyban működő irodalmi közgyűjtemény vezetője lett. Mi ennek a története?

– 2018-ban telefonon értesítettek – akkor éppen Angliában éltem – arról, hogy édesapám nagyszülei révén én is Arany-leszármazott vagyok. Édesapám, én és az öcsém is kaptunk erről egy oklevelet. Számomra sorsdöntő volt ez a pillanat, amikor megtudtam, hogy sokakkal együtt én is az Arany-családhoz tartozom. Akkor döntöttem el, hogy férjemmel együtt visszaköltözöm Nagyszalontára. Hazajöveteleinket addig is igyekeztem úgy időzíteni, hogy legyen valami ünnep, március 15. vagy Arany János születésnapja, hogy lehetőségem adódjon verset szavalni. Azon a tavaszon éppen március 2-ra, a költő születésének napjára esett a hazajövetelem, ez alkalomból Arany János Itthon című versét mondtam el a templomban.

– Hatásos volt…

– Többen az egyesülettől, az Arany János Múzeumtól, a városvezetéstől hallották ezt a verset, és megkérdezték, nem szeretnék-e végleg hazajönni, olyan beleéléssel tudtam ezt a költeményt előadni. Addig nem is gondolkodtunk azon, hogy hazajövünk. Akkor még visszamentünk, megtárgyaltuk ezt a kérdést otthon Angliában, hogy lehet-e erről szó, aztán egy hónapon belül jött az a telefonhívás. Mondtam, hogy ez akkor el lett döntve. Pedig már ott álltam a végleges munkaszerződés aláírása előtt, hogy felvesznek a céghez, ahol dolgoztam.

– Azóta már az Arany János Emlékmúzeum vezetője, pontosabban a városhoz tartozó múzeumi komplexumé. Milyen tervekkel fogott neki a munkához, s hol tartanak most?

– Amikor odakerültem, fontos célom volt az, hogy ezt a helyet, a Csonka-tornyot kinyissuk. Nemcsak a látogatóknak, hiszen szerencsénkre rengetegen jönnek elsősorban Magyarországról, s nemcsak diákok. Nekem álmom volt az, hogy a szalontaiak számára is olyan helyet hozzunk létre, amit nem csak évente egyszer, vagy az életben egyszer látogassanak meg. Sok rendezvényt hoztunk be, például a Múzeumok Éjszakáját. Annak is örülök, hogy visszajött a filmfesztivál a Csonka-torony udvarára. Van egy nyári színpadunk is, különböző koncerteket is szeretünk ide elhozni. 2021-ben sikerült az Arany Palotát is felújítani, ott is nagyon sok tér van különböző kulturális tevékenységnek megvalósítására. Volt egy komoly együttműködésünk az Országos Széchényi Könyvtárral is, komoly szakmai segítséget nyújtottak a felújítás során, s az új kiállítás bemutatása alkalmával is.

– Az Arany-múzeum az egyik legrégebbi magyar irodalmi közgyűjtemény…

– Az idén 125 éves az Arany János Emlékmúzeum Csonkatoronyban látható tárlata, ugyan előtte is volt egy kisebb emlékszoba az Arany-iskolában, de maga a múzeumi tárlat 125 éves, és most ennek apropóján egy vándorkiállítást hoztunk létre.

A Határtalanul program részeként sok diákcsoport érkezik határon túli látogtásra. Szerencsés helyzetünk van azzal, hogy a határ közelében vagyunk, hiszen az országba való bejövetelkor vagy a kimenetelkor szinte minden csoport minket is célba vesz. Ezekkel a csoportokkal annyi csak a probléma, hogy mivel egy hét alatt szegény gyerekeknek mindent meg akarnak mutatni, ez általában azzal jár, hogy csak egy gyors villámlátogatásra marad idejük. Viszont nem egyszer történt már az meg, hogy miután itt járt a diákcsoport az osztállyal, nyáron a gyerekek visszatértek a szülőkkel, mert megtetszett nekik, amit itt láttak. Próbálunk minél több érdekességet beletenni az idegenvezetésbe, hogy vissza is tudjuk őket csalogatni a szülőkkel, testvérekkel, ami szerencsére gyakran meg is történik. Ezt komoly sikerként tudjuk megélni.

– Arany János távoli rokonának van-e kedvenc Arany verse?

– Sajnos nem tudok csak egyet kiemelni. Nehéz is lenne ebből a gazdag életműből egyetlen költeményt választani. Én főleg azokat az Arany-verseket szeretem, amiket anyukám megzenésített, ezáltal könnyen tanultam meg olyan verseket is, amiket előtte nem is olvastam. Nekem ezek a művek már a hozzájuk tartozó dallammal együtt jutnak az eszembe. A családi kört például bármilyen körülmények között el tudnám dúdolni, de az Itthon című költemény is sokat jelent, sokat tudtam belőle versmondóként kihozni az évek során.

– De mégis…?

– Ha egy verset kellene mindenképpen említenem, az a szintén szalontai születésű költőtől lenne. Gábor Ferencnek az Így adta a születésem, ez a vers nagyon régóta elkísér. Anyukám egyik lemezén is elmondtam ezt a verset. Érdekes módon, attól függően, hogy az életem melyik szakaszában szavalom különböző rendezvényeken, mindig mást jelent, és másképp van rám hatással, és másképp hat a közönségre is. Érdemes elolvasni, mert nagyon-nagyon szép vers.

– Jó látni, ahogyan nemcsak őrzik, hanem népszerűsítik is a kultúrát!

– Nekünk ez a hivatásunk, mint ahogyan az RMDSZ-nek is hitvallása az örökség megőrzése, legyen az akár épített, akár kulturális. A mi kultúránkat csak mi őrizhetjük meg, rajtunk kívül ez másnak nem fontos. Mint ahogyan a jogainkért is csak mi harcolhatunk meg, úgy a kulturális örökségünk megtartása is nekünk, magyaroknak a kötelességünk. Ezért is fontos, hogy legyünk olyan döntéshozó helyzetben akár helyi szinten, akár a parlamentben, hogy tenni tudjunk ezekért a célokért.