Gáspár András Kecskeméten született, Hatvan városánál éri el a szabadságharc idején az első nagy győzelmét. Később tábornoki rangot is szerez. A szabadságharc után börtönbe kerül, majd itt, Biharon telepszik le felesége birtokán, s marad is itt élete végéig.

Hatvanban van egy nyugdíjas katonatisztekből álló civil szervezet, a Gáspár András Hagyományőrző Egyesület, továbbá létezik egy Gáspár András nevét viselő szakiskola is. A nyugdíjas tisztek úgy tíz éve minden esztendőben eljönnek Biharra koszorúzni. Egyébként három megemlékezést tartanak évente: április elején gyűlnek össze Hatvanban a csata emlékére, augusztus első szombatján szokták tartani az emlékezést a tábornok halálának évfordulóján Biharon, míg novemberben a szülővárosban, Kecskeméten van a főhajtás helyszíne. Ez a három esemény összeköti a településeket.

Egyébként mint Csernák Béla református tiszteletestől megtudtuk, 1999-ben exhumálták Gáspár András maradványait, akinek nyughelye korábban a temető egy félreeső helyén volt. Akkoriban Biharon járt Habsburg Ottó is, aki fejet hajtott a református honvéd tábornok új sírhelyénél, aki egyébként éppen az ő édesapjának volt egykor az első lovászmestere.

Érdekes történelmi kuriózum, hogy amikor kimondták a trónfosztást, akkor Gáspár András, katonai pályája csúcsán, győzelmekkel a háta mögött azt mondta: álljunk meg, magyar ember az esküjével nem tréfál, én pedig letettem az esküt a Habsburgok előtt, azt nem másítom meg. Ekkor lerakja a fegyvert, s hazatér. Ám amikor a hírét vette, hogy ’49-ben betörtek az orosz seregek, akkor érezte, veszélyben a haza, más a helyzet, ezért ismét felkötötte a kardot, s csatába indult…