A szórványnak az összefogása, közösséggé formálása nyilván nagyon nehéz feladat csak egy-egy településen belül. Jó az, ha ez megtörténik a térség rendezvényeként is.

Hál’ Istennek erre a jó szokásra újból visszatértek a Fekete Körös-völgyi térségben, a Belényesi-medencében, ahol a húsvéti bálokat immár, a karácsonyi, szilveszteri ünnepségeiket, illetve a térség magyar napját is térségi napként, Fekete-Körös völgyi magyar napként szervezik meg. Amúgy ősz végén, Márton-nap környékén, amikor már az újbor ki van forrva, akkor szervezik meg a közös nótaestet, amely egy klasszikus rendezvényévé vált a térségnek. Ahová minden egyes településről érkeznek vendégek, és egy nagyon jó hangulatú vacsora mellett sorra veszik a magyar nótákat jó előadókkal, jó zenekarral, autentikus népi zenekarral. Ahol még van cimbalom, ahol van még nagybőgő, s nem szintetizátorról megy feltétlenül csak a zene. Nyilvánvalóan egy ilyen közösséggé formálás megadja azt az identitásmegerősítő lelkületet, ami nagyon nehéz egy olyan közegben, ahol lehet, hogy csak a tizedik vagy huszadik szomszéd a másik magyar ember, például Belényesben vagy akár más településen, vagy ahol a hivatalban nem igazán lehet magyar szavakkal vagy szóval találkozni, ahol szinte a teljes térség egy falunyi magyarságot jelent, vagy egy községnyi magyarságot jelent. Egy-egy ilyen rendezvény szíve-lelke mindig is az lesz, azok az emberek, akik ezt megszervezik, és akik éltetik. Hál’ Istennek ebben a térségben az egyházi vezetők, a közösségnek a vezetői, az RMDSZ vezetői, ezeket mind fontosnak tartják, és különös élményt ad az, amikor itt, ahogy a nóta is mondja – hosszú asztal mellett magyar fiúk ülnek, valami szép magyar nótát énekelnek. Talán lehetne ez a mottója is ennek a rendezvénynek.