![](https://biharorszag.ro/wp-content/uploads/2024/11/Ritli-Laszlo_3.jpeg.webp)
Jól cseng a Ritli név a Bihar megyei egészségügyben. A neves gyermekgyógyász fia, RITLI LÁSZLÓ CSONGOR, az RMDSZ szenátorjelöltje jogászként dolgozik ezen a területen, jól ismerve az állami rendszer mellett immár a magánintézményeket is.
– Egy egészségügyi vezető miben méri a sikert? Csak, hogy összevessük, mondjuk édesapja, amikor egy beteg gyermeket meggyógyít, akkor egyértelmű, hogy az ő esetében miként lehet mérni a sikert. Egy kórház sikeres decentralizációja aligha mérhető ehhez. Hogyan tudja Ön megélni a sikert?
– Arra a következtetésre jutottam egy ideje, hogy ezeket én saját magam kell megéljem. Hiszen nincs olyan, hogy elértünk valamit, és vége, bulizhatunk. Nagyon kevés ilyen helyzet adódik. Számomra a siker megélése abból áll, hogy egy pillanatra megállunk, és azt mondjuk: na, ez is megvan, lépjünk a következő feladatra.
– De mi az eredmény? Miben tudja mérni a munkája eredményét?
– Elsősorban abban, hogy a kollégáim bíznak bennem. Ha nem értünk volna el együtt sikereket, valószínűleg nem tudnék velük együtt dolgozni. Mert a vezetői pozíciót már rég nem úgy kell értelmezni, hogy a vezető ül egy székben, és nézi, hogyan alakulnak a dolgok, hanem tevőlegesen ott kell lennie a feladatok mindegyik fázisánál. A másik dolog pedig az, amikor úgy érzem, elértem azt, amit magam elé kitűztem.
– Használ határidőnaplót, esetleg a telefonjába jegyzetel?
– Mindent felírok, ajjaj!
– Ma már a magánegészségügyi rendszerben dolgozik, kérem, mondja el, mi jelenleg a feladata. Jól ismeri a romániai állam egészségügyi rendszert, ahogy a magánegészségügyi rendszert is. Egyáltalán tudunk-e kettőről beszélni, vagy az egészet komplexitásában kell nézni?
– Mióta hazajöttem Bukarestből, az Egészségügyi Minisztériumból, azóta csak a magánszférában dolgoztam.
– Egy döntés eredménye volt a váltás, vagy adódott egy lehetőség?
– Félig-meddig döntés volt. Amikor hazajöttem, elméletileg volt egy lehetőség arra, hogy közkórházban tevékenykedjek, ami végül nem jött össze. Alakult egy kisebb médiacirkusz is, hogy ez az amber az egészségügyi miniszternek a fia. Édesapám pont akkor volt miniszter. Így végül négy nagyváradi kórház beindításánál működtem közre. Magánkórházakról beszélünk, ahol besegítettem, azzal a tapasztalattal, azzal a tudással, amivel én bírok, mint a struktúra ismerője. Jelenleg a New Medics Klinikának nevezett intézmény nagyváradi igazgatója vagyok, illetve Szebenért is felelek. Több klinikánk működik Romániában.
– Ez a klinika különféle betegeket kezel, vagy bizonyos betegségcsoportokkal foglalkozik?
– Specialitásunk a szomnológia, az alvászavaroknak a feltérképezése és kezelése, de működünk mint általános kórház is egynapos ellátással, illetve ambuláns ellátóként. Ilyen intézményünk van Nagyvárad és Szeben mellett Brassóban, Bákóban meg Bukarestben.
– Kanyarodjunk oda vissza, hogy egészségügy, állami rendszer, magánrendszer. Igazából manapság az is megeshet, hogy valakit az orvos elküld bizonyos kezelésre, és eleve egy olyan magánkórházhoz, amelynek szerződése van az Országos Egészségbiztosítóval. Hogyan látja a rendszer működését?
– Azt, hogy magán vagy állami rendszer, ezt a tulajdon szempontjából érdemes nézni. A kérdés, hogy az a kórház kié? Az államé, a városé, netán a megyéjé? Előbbieket államinak nevezhetjük, s ha ebben magántőke van, akkor magán.
– Persze, a beteg azt nézi, hogy fizetek, vagy nem fizetek.
– Végső soron az összes családorvosi rendelő is magánintézmény. A biztosító szerződik. Ahhoz, hogy ellássa a lakosságot, ehhez szerződnie kell olyan ellátókkal, amelyek ezeket az ellátásokat képesek biztosítani. Az egészségügyi biztosító fizet felénk is az ellátásért. Az más kérdés, hogy a magánintézményekben olyan ellátásokat is tudunk biztosítani, amik ebbe a keretbe nem férnek bele, illetve bizonyos határokon belül létezik hozzájárulása a betegnek az ellátásokhoz. Sokféle ilyen rendszer létezik. Én egy olyan intézményben dolgozhatom, ahol megpróbálunk a betegnek egy olyan csomagot összeállítani, amely anyagi szempontból elviselhető, a cél, hogy ne legyen akadálya annak, hogy hozzánk tudjon fordulni.
– Ha hatalmában lenne változtatni a romániai egészségügyi rendszer működésén, mi lenne az az egy-két olyan intézkedés, amit egy következő kormánytól elvárna?
– Az egészségügyi rendszer minden egyes szintjén ma óriási probléma a bürokrácia. Itt elsősorban arról a bürokratikus munkáról beszélek, amit az orvos kell elvégezzen. Ha például a családorvosokról beszélünk, nem akarok túlozni, de szerintem a tevékenységük 70-80 százaléka bürokrácia, ami rengeteg. És ez mind a betegektől elvett idő. Ezt kell megoldani hatékony, jól működő informatikai rendszerekkel. Ezeket a dolgokat meg lehet oldani gyorsabban, egyszerűbben. Ma a családorvosok elvégzik a napi gyógyító munkájukat, és utána este 10-11-ig próbálják úgymond validálni az ellátásukat az egészségügyi biztosító felé, különben nem fizetik ki őket.
– Úgy gondolja, hogy ezen tudna változtatni?
– Ez a rendszer annyira lassú, hogy négy év biztosan nem volna elegendő erre. De legalább ott volnék és a parlamentben tudnám képviselni a szakmát, el tudnám mondani a honatyáknak, hogy baj van és mi ennek a megoldása. Szükség van a józan észre, mert enélkül egyre rosszabb lesz a helyzetünk, hogy ne mondjam, kilátástalan. Jelenleg pedig csak az RMDSZ az, amelyik határozott jövőképpel rendelkezik, az emberek gondjaival foglalkozik és megoldásokat is kínál.