Bihar főutcáján áll a bihari plébánia, a templom szomszédságában, ott beszélgetünk Kiss Albert plébánossal, főesperessel, miközben erősen beszűrődik a kinti forgalom zaja.

Tisztelendő úr, milyen lélekszámú ma a bihari katolikus közösség?

Egészen pontosan nem tudom megmondani, úgy ötszáz-hatszáz között lehet ma a lélekszámuk, hozzánk tartozik még Hegyközkovácsi, itt is élnek katolikusok úgy húszan-harmincan. Egyházi szempontból ma is Biharhoz tartozik továbbá Kügyipuszta, valamint Nyüved, Paptamási és Pelbárthida – ott sajnos már az utolsó hívemet is eltemettem.

Azt kell mondanom, hogy itt a katolikusok többsége nem nevezhető egyáltalán szegénynek. Csendesen teszem hozzá, talán egy kicsit ez is tartja vissza őket az imádkozástól, de azt is meg kell említenem, hogy amikor bármilyen segítségre szükségünk van, akkor tevőlegesen az egyház mellett állnak. Ugyanígy a polgármester úr is minden tekintetben segítőkész, anyagilag is támogat a község, s még az elszámolások összeállításánál is a segítségemre voltak.

Hogyan látja a fiatal vezető eddigi működését?

Én nem tapasztaltam semmi olyat, hogy a mi fiatal polgármesterünket bármi formában hátráltatta volna a tapasztalat hiánya. Minket a beiktatására is meghívtak, s ott voltunk az új községháza felavatásának az ünnepén is. De nem csak ünnepi alkalmakkor találkoztunk, ha bármi ügyben a polgármesteri hivatalba megyek, úgy érzem, mintha hazamennék. Különböző kulturális rendezvényeken is mindig részt vettem, amikor csak az időm engedte. Házszentelések alkalmával is szoktunk találkozni a község több vezetőjével.

Itt a falu központjában a katolikus templom közvetlen szomszédságában áll a reformátusoké…

Nagyon jó kapcsolatban voltunk Szatmári Elemér tiszteletes úrral, aki néhány napja távozott közülünk tragikus hirtelenséggel. A reformátusokkal több közös programunk volt minden évben, például március 15-i megemlékezéseket mindig együtt tartottunk, egymást váltva szóltunk az egybegyűltekhez, illetve együtt voltunk jelen a Gáspár András honvéd főtiszt előtti tiszteletadások idején. A reformátusok pedig hozzánk jöttek Nagyboldogasszony búcsúján, s együtt koszorúztuk meg a templomkertben Szent István szobrát.

Bihar település múltja, katolikus múltja igen fontos dolog, hiszen még Nagyváradot is megelőzte az alapítás tekintetében.

Igen, s ezt mindig is hangsúlyoztuk, hangoztattuk. Szerencsénk van azzal, hogy Csorba Mihály iskolaigazgató, illetve Nagy Mihály Zoltán járatosak a történelemben, s mind a mi híveink, ébren tudják tartani a közösségben a múlt iránti tiszteletet.

Egyébként a mi mostani templomunk 1826-ban épült, közel kétszáz éve, míg az ősi templom a kutatások szerint háromhajós épület volt. Korábban ide Biharra inkább csak kijártak az elődeim, én viszont itt is lakom, bár a személyi igazolványom még ma is Váradra szól. Mondtam is Zolikának, hogy én nagyváradi lakosként nem is tudok júniusban majd rád szavazni, erre azt válaszolta: nem baj, elég, ha tisztelendő úr imádkozik értem.