Mit jelent az, hogy város?

Amikor mi voltunk iskolások, majdnem mindenkinek volt legalább egy nagymamája falun. Nagyon büszke volt, aki nyáron nála tölthette a vakációt. Bizony, ott lehettünk igazán szabadok! Így töltöttem én is nyári vakációimat Székelyhídon. Nem számított utca, házszám: a kapu nyitva volt, s az egész település a miénk lehetett. Igazi szabadság volt, nagyon jól emlékszem. Amíg nagyszüleimnél nyaraltam, hetente mentünk moziba. Ma is előttem van: egy kicsi utcába mentünk, és benn fából voltak az ülések. A filmekre már nem emlékszem, de arra igen, hogy nagyon szerettem ezt is, meg a strandot is. Volt akivel játszani, szórakozni, és közben az egész falut bejártuk.

Falut mondok, olyanként él az emlékeimben, pedig ahol én voltam, az tulajdonképpen város. Nem tudom, talán akkor is annak kellett volna látnom, de most egyre inkább annak tűnik: új iskola, bölcsőde, felújított színház… nem sorolom, hisz aki itt lakik, jól tudja, miért érdemli meg a városi rangot. Persze, a törvényben vannak szabályok, hogy hányan laknak a városban, milyen kell hogy legyen az infrastruktúra, úthálózat s a többi szükséges. Kemény munka mindezt megteremteni! Büszke vagyok az itt lakókra, mert nem fáradtak bele a folyamatos várakozásba, nem keseredtek meg, amiért késett a városi rang elismerése. Folytatták, építkeztek, szépítették leendő városukat, s közben nem űzték el maguk mellől és nem hagyták lemaradni az ide tartozó többi települést sem, azokat a falvakat, ahol talán ma is vannak még igazi, falusi nagymamák és nagyapák, amilyenből szerencsére nekem is jutott.

Persze, a törvény nem tudja, hogy ebben az új városban hol (és milyen remekül!) lehetett legjobban szánkózni, de én még erre is emlékszem. Ha találkozunk, megmutatom.

Cseke Attila