A térségbeli fogathajtás meghonosítása néhai Imre Zoltán nevéhez fűződik, aki nemcsak állatszerető, versenyző szellemű volt, de a közösségért is mindig tenni akaró volt. A forradalmi változások hevében, elsők között vette ki részét a helyi RMDSZ szervezésében – sorolja Tóth Dávid János, aki továbbvitte a stafétát, hajtja a lovakat, versenyeken egyre jobb eredményeket kasszíroz be. Imre Zoltán debütálása idején ő még alig született meg, de édesapja, Tóth János és nagybátya, Tóth Sándor révén a fogathajtás lételemévé vált. Imre Zoltánról osztva a szót, a kezdeti időszakot pörgetjük vissza, amikor még a néhai fogathajtó Magyarországon leste el a „mesterséget”. Több nívós versenyt is szerveztek Paptamásiban, Imre Zoltánra csakhamar, mint országos bajnokra tekinthettek. Kezdetben igás lovaival – akik egész nap szántottak vetettek, aztán szépen feldíszítve, lecsutakolva parádézott a versenypályán. Eleinte a versenykocsik bármilyenek lehettek, parasztszekerekkel is „ringbe” lehetett állni. Saját költségén 1999-ben Kecskeméten megrendezett világbajnokságra is kikerült, nem futotta luxos szállodai szobára, csupán az számított, hogy ott lehetett és Paptamási felkerült a kettesfogathajtást kedvelők bakancslistájára. Akkor a kettesfogatok versenyében, akadályhajtás kategóriában ötödik lett.

Beszélgetőpartnerem, Tóth Dávid János már apró gyermekként a lovak körül forgolódott, első versenyére 2009-ben került sor. Tapasztalatait gazdagítandó ő is Magyarországon töltött egy időszakot, aminek hozadéka meg is látszott versenyeredményein. Az elmúlt évi országos bajnokságon kategóriájában ötödik helyen végzett. Segédhajtója felesége, Anita, illetve Burcă Florin. Jelenleg kilenc lova van, télen heti két alakalommal mozgatják meg a paripákat, de tavasztól, a versenyek közeledtével 5-6 edzést tartanak hetente. A fogathajtásban három versenyszámban folyik a küzdelem, a díjhajtás során a ló küllemét, a kocsik szépségét, a lovas öltözetét pontozzák. A maraton hajtás ügyességet és minél rövidebb időegységet igényel, míg az akadályhajtás többé-kevésbé az előző kettő ötvözeteként értelmezhető.

A paptamási kettesfogathajtó szavait álmélkodva hallgatom amikor a költségeket kezdi sorolni. Egy versenyló értéke 10 és 50 ezer euró között mozog, a hajtó öltözete is szép summába kerül. Arról nem is beszélve, hogy három kocsival kell rendelkeznie egy versenyzőnek, az alaphintó valamivel 10 ezer euró fölött mozog, míg a maraton versenyszámnál használt 50-60 ezer is lehet. Ezek tudatában jól jön a segítség az önkormányzat részéről, a versenypálya területét ők biztosítják, hasonlókép a Tamásiban megrendezett versenyek ideje alatt a vendégek étkeztetését is elvállalják.