Beszélgetés Matyi Miklóssal, Paptamási polgármesterével

Javaslom, kezdjük azzal a beszélgetést, hogy az elmúlt négy évet foglaljuk össze. Mi az, amire legszívesebben emlékszik ebből a négy évből, és mi az, amire legkevésbé. Ugye ebben a ciklusban egy nagyon súlyos járványhelyzeten is túljutottunk, nem egy átlagos mandátum végén járunk.

Igen, elég szomorú, hogy egy ilyen járvány megtámadta nemcsak községünket, az országunkat, a világot, bizony nehéz helyzeteket okozott. Ugyan hál’ Istennek már visszaszorult, de úgy érzem, az élet még nem tudott úgy visszarázódni a régi kerékvágásba, amilyen azelőtt volt. Ez bizony hátráltatott bennünket, mert leálltak egyes projektjeink, pályázataink. Lelassult az egész élet. Nagy félelmet keltett a közösségben. A vélemények megoszlottak, van, aki így fogta fel, van, aki úgy fogta fel. Hála Istennek, most már elmondhatom, lassan azért visszatért az élet Paptamásiba is. Elindultak a pályázatok is, kisebb-nagyobb sikerekkel. Mi megtettünk mindent a járvány idején is, annak érdekében, hogy a község próbáljon működni. Segítettük az időseket, hordtunk házhoz élelmiszert annak, aki rászorult. Kiemelném azt az összetett pályázatot, ami az iskola javára valósult meg. Ennek részét képezte egy fertőtlenítő kapu, szerencsére, mire üzembe helyeztük, már visszaszorulóban volt a járvány. Akkoriban arról volt szó, hogy akinek van ilyen pályázata, vagy kapuja, az az az iskola működhet, nem zárják be. Ráadásul a pályázat ingyenes volt. Voltak ellenvélemények is, hogy a gyereket nem engedjük át a fertőtlenítő permeten, de nem is volt kötelező. Infravörös lámpákkal is rendelkezett, amik alatt csak át kell haladni, de ez sem volt kötelező. A kapunál a testhőmérsékletet is lehetett ellenőrizni. Járt még a pályázattal ötven olyan lábtörlő, ami fertőtlenítő szert tartalmaz, továbbá 15.000 maszk.

Vegyük számba a többi projektet is, ami ebben a négy évben elindult?

Több mint 15 pályázatunk van, ami jelenleg aktív és működik kisebb-nagyobb sikerekkel. Paptamásiban készül a szennyvízcsatorna hálózat, már le vannak fektetve a csövek, minden egyes ház elé le van téve az akna. Az idén következik, – most folynak a tárgyalások róla – hogy rácsatlakoztassuk az embereket a hálózatra. Folyton különböző papírmunkákkal hátráltatnak bennünket, de napokon belül el fog dőlni, hogy melyik cég lesz a kivitelező.
Térköves járdákat fogunk kihelyezni Paptamásiban, épül egy bicikliutunk is, két és fél kilométer hosszan. Ezeket a munkálatokat össze kell hangolni, ezért mindhárom munkálat kivitelezőjével párhuzamosan tárgyalnunk kell. De a munka hamarosan indul, s szépül ezáltal a község. Még a pandémia előtt elkezdtük Pelbárthidán felújítani a régi, vályogból készült iskolánkat. Nagyon szépen sikerült, padlófűtés van az egész iskolában, kinti vécék már nincsenek, mindenütt benti benti mosdók vannak az iskolákban, ebédlőkkel, még készül a pelbárthidai játszótér. Két hete hozták a felszereléseket hozzá. Ugyancsak időközben be tudtuk fejezni, amit elkezdtünk négy évvel ezelőtt, az After School-t Paptamásiban, ott is már szolgálja a tanítást egy nagyon szép, modern épület, mindennel el van látva, füstérzékelő rendszerrel, kamerarendszerrel.

A szülők ezt hasznosnak érzik, ugye?

Igen, úgy gondolom, hogy a szülők örülnek és hasznosnak látják. Paptamásiban épül egy emeletes óvoda, napközis óvoda lesz, szép, tágas terekkel. Ez fontos szempont, az igazgatónővel többször is beszéltük, hogy mindig kicsik az osztálytermek, szűkek, nem férnek igazán a gyerekek. Ez egy nagy, tágas épület, már pirosban áll, tető alatt van.

Ugyancsak épül az orvosi rendelő is, hogyan halad ez a beruházás?

Hál’ Istennek az orvosi rendelő is már tető alatt van, az épület 80 százalékban elkészült, most érkeznek a belső ajtók, szeptemberig át kell legyen adva. A rendelő mellett magába foglal egy gyógyszertárat, egy fogorvosi rendelőt, és még lesz egy külön rendelő, ami szakorvosoknak biztosít rendelési lehetőséget. Kéthetente vagy havonta egyszer szívorvos, belgyógyász, más szakorvos jöhet majd házhoz a betegekhez. Ez persze nem rajtunk áll, de a háziorvos meg fogja szervezni.

A rendelőt is pályázati úton építik?

Igen, ez uniós pályázat. Továbbá folyamatban van a kultúrház felújítása Nyüveden, ami most olyan 80 százalékbban kész is van. Ott voltak bizonyos nézeteltérések, sokáig álltak a munkálatok, de jelenleg újra dolgoznak rajta. Ha minden jól megy, egy-két hónapon belül át kell adni, már csak azért is, mert választási iroda működik majd az épületben júniusban. Ezt követően következik a pelbárthidai kultúrotthon, ami nagyon leromlott állapotban van, az ablakok beverve, cserepek elhordva, de erre is van nyertes pályázatunk, teljes felújítás alatt lesz. Ilyen típusú pályázataink vannak.

Egész más jellegű fejlesztés a napelempark létesítése.

Igen, ebből a célból is nyertünk egy pályázatot, egy 50 ár területű napelemparkra, aminek most folynak az előkészületei, a papírmunkái, feltehetően őszre, legkésőbb jövő év elejére készül el. Ezt követően be fogjuk kötni a rendszerbe, és amennyi áramot betermelünk, az csökkenti a közköltségeket. A közvilágítás nagyon sok pénzbe kerül. Az épülő bicikliút mellett lesznek kamerarendszerek és olyan padok kihelyezve, ahol wifi lesz, telefontöltési lehetőséggel. Ez a pályázat is meg van nyerve. Aztán létesülnek elekromos autók számára töltőéllomások, hiszen elektromos iskolabuszok beszerzésére is pályáztunk, benzin- vagy gázolaj üzeműre nem is lehet már pályázni. Ha egyet is nyernénk, mi nagyon örülnénk neki, nem csak az iskolabusz miatt fontos az a töltőállomás. Már van a községben 4-5 lakos, aki elektromos kocsival jár, számukra is megadjuk a lehetőséget.

Mennyiben érintené a községet a teljes schengeni csatlakozás?

Valamikor készült egy közös pályázat Paptamási és Kismarja részvételével, egyébként Kismarja Pelbárthidától nincs egy kilométerre sem. Ha megvalósulna a schengeni csatlakozás, csak annyi kellene tenni, hogy lekövezzük a ma is létező utat. Most is át lehetne menni, csak ott a határ, esetleg egy pályázat alapján leaszfaltoznánk azt a pár száz métert, és akkor simán át lehetne majd menni Kismarjába. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, mivel ez egy határmeni település, nagyon sok problémánk van a migránsok miatt. Komoly kamerarendszer működik, ha történik valami, vissza lehet nézni. A kamerák felvételei balesetek során is segítettek, lopási ügyekben, illetve a határon átkelni igyekvők esetében. Nincs olyan hét, hogy ne jöjjenek a határrendészettől, s ne néznék át a kamerák felvételeit. Nemrég egyik éjszaka Nyüveden jelent meg három migráns. Olykor taxikkal vagy kisbuszokkal hozzák őket, megesik, hogy leteszik ezeket az embereket itt a vasúti átkelőnél, és azt mondják, ha itt átmész, a síneken túl az már Magyarország. Ők nem tudják, nincs honnan tudják, hogy hol vannak. És akkor kóborolnak, bujdosnak.

Nyolcvankilenc előtt még az itteniek menekültek.

Bizony itt ropogtak a fegyverek nagyon sokszor. Este csak hallottad, hogy lőnek, meg bejöttek a granicserek az udvarodra, a házadba, nem tudtál szólni egy szót se.

Az emberek manapság jellemzően milyen problémákkal fordulnak az önkormányzathoz? Miben tudnak leginkább segíteni a községháza munkatársai?

Nagyon sokfajta problémája van az embereknek, de a leggyakoribb a földkérdés, még nincs mindenkinél elintézve, még nincs minden terület betáblázva, vagy nincs rá birtoklevél. A zsebszerződésekkel nagyon sok problémánk van, de hála Istennek, községünk is megnyerte az ingyen betáblázási pályázatot. Remélem, ez azt jelenti, hogy augusztusra, szeptemberre 95%-ban meg lesz oldva mindenkinek a problémája. Beltelek és kültelek egyaránt, hiszen nagyon sok olyan lakóház van, több mint 65-70 százaléka, amely senkinek sincs a nevén. Vagy azért, mert a szülei nevén volt, vagy azért, mert valamikor vette. Nekünk nem az az érdekünk, hogy elvegyünk az emberektől, hanem az az érdek, hogy segítsünk. És ez szerintem egy nagyon nagy lehetőség, amire később döbbennek rá az emberek, hogy mekkora lehetőség volt, hogy végre, hála Istennek, névre tudtam venni a házamat, névre tudtam venni a telkemet, és ami még fontosabb, ez mind ingyenes. Persze lesznek olyan helyzetek, amikor például a testvérek nem egyeztek meg, ilyen esetben bírósághoz kell forduljanak. De ott, ahol meg vannak egyezve, meg lehet oldani. Itt helyben, ingyen. Ez egy nagyon nagy segítség.

Milyen kapcsolatokat ápol az egyházakkal? Ugye, a legtöbben reformátusok, illetve baptista felekezetúek?

Azt mondhatom, hogy az egyházakkal nagyon jó a viszonyunk. Nyüveden 25 éve gondnok vagyok, jelenleg ott nincs lelkipásztorunk. Van Pelbárthidán egy kis ortodox gyülekezet, velük is nagyon jó a kapcsolat. Nincs semmilyen gond és semmilyen vita az egyházakkal, sőt, büszke is vagyok rájuk, mert községünkben minden egyház fejlődött. Fiatal lelkészek, ambiciózusak, a templomot felújították Tamásiban, felújították Kügyön, Nyüveden, mindenütt. A baptisták parókiákat újítottak fel. Sokan vagyunk itt hitben élő emberek. Persze, vannak konfliktusok is néha, de azt mondhatom, szeretetben élő emberek lakják a községet. Vannak kivételek, vannak tehetetlen emberek, akinek ez sem jó, az sem jó, de azzal sincsen semmi gond, mert bárkinek lehet igaza, a véleményét mindenki elmondhatja. Nem tudsz minden problémát megoldani. Vannak nehéz sorsban élő emberek is a községünkben. Januárban, az első munkanapomon fél tízkor bekopogtak az ajtón. Két fiatal, egy lány és egy fiú, úgy 30 évesek. Jó napot kívánok! Polgármester úr? Igen, parancsoljatok! Nem tetszik tudni nekünk segíteni? Mondom, miben? Kik vagytok? Soha életemben nem láttam őket. Mondják: én félegyházi születésű vagyok, én vajdai születésű vagyok, laktunk Mihai Bravun, laktunk Diószegen, de kitettek bennünket, kellene valami megoldás. Kérdezem, gyerek van? Igen. Hét. Mondom a nőnek, úgy látom, te újból állapotos vagy. Igen, azt mondja, jön a nyolcadik. És mind közös gyerek? Kérdezem a fiút: ez mind tőled van? Azt mondja, hat. És a hetedik? Akkor a fiatalasszony elkezdett sírni, a hetedik az édesapámtól van, aki most börtönben ül. Akkor idehívtam az igazgatónőt, a szociális referenst, azt mondtam, gondolkozzunk, hátha tudunk valamilyen megoldást találni. Tavaly már idehoztam egy ötgyerekes családot, igaz, ott egy kicsi csalódás ért, mert nem úgy viselkednek, ahogy kellene, de ott is az öt gyerek miatt.
Volt nekünk a szociális házaknál, amit a hollandok építettek a romáknak, egy üres lakrész, egy szoba lent, egy szoba fent, kicsi méretű, nem használták. Kérdezem a fiatalokat, hol vannak a gyerekek? Polgármester úr, most az utcán. Ha nem tetszik tudni segíteni, akkor egy buszmegállóban meghúzódunk. Mondom, Istenem, nem lehet ilyet hét gyerekkel. Szóltam az alpolgármesternek, menj, nyissátok ki az ajtót, felhívtam a fiamat otthon, tegyél fel két matracot, plédet, párnát, ami van hirtelen. A fiúk mentek is, egy órán belül itt voltak a gyerekek, beköltöztették. Délután fél ötkor, mikor mentem haza, elmentem arra. Már meleg volt, mert küldtem egy kocsi fát abba a kicsi szobába, ahol volt egy kis dobkályha. Szervusztok! Csókolom! A legkisebb egyéves, a legnagyobb tizenkét éves. Persze, a vélemények megoszlottak a községben, a faluban, hogy miért kell idehozni őket? Pedig a falut nem érte semmilyen hátrány. Azóta volt, aki hűtőt vitt nekik, a baptista lelkész ágyat, a másik lelkész csomagot, felkarolták a szerencsétlen elesetteket. Biztos, hogy megvan a hibájuk, hogy ilyen sorsra jutottak. De nekem mibe került? Egy döntésbe.

Nem minden problémát tudunk megoldani. Nem is lehet. Nem is lehet, de nem is kell. A véleményeket meg kell hallgatni, az ellenvéleményeket is. Én azzal dicsekedhetem, meg büszkélkedhetem, hogy mindig is csapatban dolgoztam. Nem egyedül az én érdemem valami, szó se róla. Én egyedül nem tudok megoldani mindent, nem is lehetne. Csak csapatban lehet megcsinálni. Ugye, ha nekünk van egy rendezvényünk, ha jön egy falunap, akkor jönnek az alkalmazottak az önkormányzattól, az iskolától, beszállnak, segítenek, jönnek az egyházak. Mindent csapatban lehet megoldani, nem az enyém az érdem, a csapatomé. Én erre nagyon büszke vagyok. Köztünk is vannak súrlódások, de hál’ Istennek mindig túl tudunk lépni dolgokon, és tudunk előre menni. Ugye meg tudunk szervezni egy nagyon szép falunapot, amit egy kicsit átalakítottuk. Most szeptemberben volt, mert nem álltunk úgy anyagilag, de az idén visszatérünk az augusztusi falunapra. Megy a mazsorett, bejárjuk Nyüvedet, Pelbártot. Szombat a bulis és vasárnap a nyugis. Ezt tavaly vezettük be, a vasárnapot egy ökumenikus istentisztelettel zárjuk. Tavaly Paptamásiban volt az istentisztelet, az idén a baptistákhoz fogunk menni. Tavaly a szüreti bál elmaradt, tavalyelőtt viszont sikeres szüreti bált csináltunk, ahol 100 néptáncos vett részt. Van ugye nekünk egy nagyon jó néptánccsoportunk, a Gilice. Aztán csináljuk a szépkorúak találkozóját, aminek a sikere ugyancsak büszkeséggel tölt el. Mivel a feleségem Székelyföldre való, és ott népszerűek az 50-60 éves találkozók, onnan csentem el az ötletet. Már tizenkettedik alkalommal rendeztük, a résztvevők közül sajnos sokan elhaltak azóta. Annyira meghitt, mikor jönnek az idősek, fúvószenekar várja őket. Néptáncos gyerekek is, megtöltve a kosaraik csokival, cukorkával, azzal várják őket. Egy áhítattal kezdődik, aztán fellépnek az egyházak kórusai, szavalatai, összeadjuk az ötven évet betöltött párokat, aztán fellép a Gilice, meg a mazsorett csoport. Ez csak rólunk szól. Mind olyan ember lép fel, aki ide tartozik a községhez. Olyan, mint egy kisebb lakodalom, tombolát is kap mindenki ingyen.

Korábban beszéltünk olyan projektekről, amelyek futó projektek. A polgármester határidőnaplójában a következő évekre, következő mandátumra vannak-e olyan elképzelések, tervek, amelyek eddig nem jöttek szóba?

Igen, most letettünk egy újabb pályázatot Kügyipuszta és Paptamási szennyvízhálózatára, várjuk, hogy ez a pályázat nyerjen. A gázbevezetés is sürgető lenne a falvakban, persze nagyon sok függ attól, hogy az RMDSZ ott van-e a kormányon, vagy nincs. Mert mikor ott van, akkor van kivel beszélni. Ugyancsak nyertes pályázatunk van egy műfüves sportpálya kialakítására mosdókkal, öltözőkkel.

Milyen egyéb közösségi együttlétek voltak még ebben az időszakban?

Tavaly decemberben vezettük be a Mindenki karácsonya rendezvényt közösen az iskolával. Sajnos hó akkor sem volt, az egyik parkba asztalokat vittünk ki, feldíszítettük nagyon szépen, és az iskolások árultak meleg teát, melegszendvicset, hogy legyen osztálypénzük. A polgármesteri hivatal ingyen osztogatott forralt bort, meleg teát és zsíros kenyeret lilahagymával. Őszintén, nem gondoltam, hogy ilyen nagy siker lesz. Elfogyott 150 liter tea, 100 liter forraltbor. Ez a nap összehozta a közösséget, nem gondoltuk, hogy ilyen sokan kijönnek. Rengetegen voltak, és többen azt mondták, Miki, tíz éve nem ettem zsíros kenyeret hagymával. Most majdnem megettem egy egész kenyeret. A pékség ajándékozta frissen a kenyeret. Aztán jött a Mikulás hintóval, és minden gyereknek osztogatta a csomagot. Nagyon sikeres rendezvény volt, büszke vagyok rá, az idén is megrendezzük.

Nagyon sokan azt várják, hogy húzzunk szét. Miért kell megosztani? A véleményeket el lehet mondani, de nem szabad megosztani egy közösséget, a magyar közösséget meg éppen nem. Mások nem osztanak meg bennünket annyira, mint mi egymást. Az ilyen embernek felteszem a kérdést, hogy mit tettél te ezért a közösségért? Le tudsz tenni valamit az asztalra?