Selymes József tisztelendő három éve vezeti a szalacsi római katolikus plébániát. Korábban külföldön volt, ahogy ő fogalmaz, „lejárt a mandátumom”, ezt követően helyezte őt az Ér partján fekvő faluba Böcskei László megyés püspök. Azt mondja, nem volt számára ismeretlen a falu, a plébánia, hiszen korábban többször járt ott különféle ünnepi alkalmakból.

„Az első benyomásaim ide kerülve nagyon pozitívak voltak, s a polgármester urat is minden túlzás nélkül nagyszerű embernek tartom, jó vezetőnek, ahogy a református lelkipásztor kollégámat is. Nagyon jó az együttműködésünk, nyitottak vagyunk egymás felé, s ez érződik a falu, a közösség egységén is. Amikor ide kerültem, akkor is elmondtam egy interjúban, hogy készültem Szalacsból, tudtam, hogy itt két nagy felekezeti közösség van, a katolikus és a református hívek száma nagyjából egyforma. Egy fília tartozik még a mi plébániánkhoz, a megyehatáron túl, Szilágypér. Ott legalább minden második vasárnap tartok szentmisét, ünnepek idején gyakrabban is.

A plébánia helyzete, a templom állapota kapcsán a tisztelendő azt mondja, tűrhető a helyzet, de remélhetően hamarosan ennél is jobb lesz, ugyanis nemrég beszélt a nagyváradi püspökkel arról, hogy készül egy pályázati kiírás a templomok külső és belső restaurálását célozva. Egy másik, a plébániát is érintő dolog az „ajándékba kapott óvoda”. „Püspök úr nagyon jól ismeri az egyházmegyéjét, s ő egy életképes, dinamikus közösséget fedezett fel a szalacsiakban. Én azt látom, hogy az itt élő szorgalmas emberek optimisták is.” Ő maga is próbált segíteni munkahelyek teremtésével, német és olasz kapcsolatait felhasználva, s már jelentkezett is egy érdeklődő olasz cég, csak aztán munkahelyek helyett a világjárvány érkezett, ami átírt minden számítást, s persze nem csupán Szalacson.

Selymes József szerint tapasztalatai alapján az önkormányzatnál nagyon kemény munka folyik, s az ott dolgozók mindig az emberek érdekét nézik. S ami ugyancsak fontos szempont, megvan ehhez a nélkülözhetetlen szaktudásuk. Örömét fejezte ki azért, hogy jól tudnak együtt dolgozni.

Arra a felvetésünkre, hogy Szalacs elhelyezkedése, távol a nagyobb városoktól, illetve a főutaktól is, előnyt vagy hátrányt jelent inkább, elsőre azt válaszolta, hogy mindkettől. Majd hozzátette: „Én Kaplonyban születtem, az ott van egészen közel Nagykárolyhoz. Egészen más ma már a mentalitás. Ott az emberek már nem ragaszkodnak annyira a falusi életmódhoz, kultúrához, a szokásokhoz, a hagyományokhoz. Otthon Kaplonynban már egyre kevesebben tartanak baromfit, hiszen ott van szinte a kertek végében a Kaufland. S én azt tapasztalom – figyelmeztet –, hogy az életforma változásával átalakul a gondolkodás is. Ahogy átalakulnak az emberi kapcsolatok is. Úgyhogy ebből a szempopntból nem bánom, hogy Szalacs kicsit távolabb van a világ zajától.”

Azért a szalacsi plébános látja a település elhelyezkedésének árnyoldalait is, megoldásokat keresve. Szerinte igazából az egyetlen fontos dolog, amiben előrelépésre lenne szükség, az itt élők megélhetése szempontjából, az munkahelyek teremtése, vállalkozások, esetleg egy könnyűipari üzem csábítása a településre. Szerinte a fiatal házasok szívesen vállalnának két-három gyermeket, akkor van a gond, ha a biztosabb megélhetés érdekében kénytelenek távolabb munkát vállalni. „Van olyan hívem, aki Visóban dolgozik, más Belényesben vagy másutt, innen távolabb. Egyesek átjárnak Magyarországra. Jó lenne itt teremteni nekik lehetőséget. Mert tanulékonyak, kitartó emberek a szalacsiak, jó lenne minél többük számára itt találni lehetőséget a megélhetéshez.